Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Pomozi mi, Bože, jer doðe voda do duše.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Propadam u dubokom glibu, gdje nema dna; tonem vodi u dubine, i vali me zatrpavaju.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Iznemogoh vièuæi, promuèe mi grlo, pobijelješe mi oèi pogledajuæi Boga.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Onijeh koji mrze na me ni za što ima više nego kose na glavi mojoj; osiliše koji hoæe da me pogube, lažljivi neprijatelji moji. Što nijesam otimao, valja da vratim.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Bože! ti znaš je li u meni bezumlje, i krivice moje nijesu sakrivene od tebe.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Nemoj da se postide u meni koji se uzdaju u tebe, Gospode, Gospode nad vojskama! Nemoj da se posrame u meni koji traže tebe, Bože Izrailjev!
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Jer tebe radi podnosim rug, i sramota popade lice moje.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
Tuðin postadoh braæi svojoj, i neznan sinovima matere svoje.
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Jer revnost za kuæu tvoju jede me i ruženja onijeh koji tebe ruže padaju na me.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Plaèem, postim se dušom svojom, i to mi se prima za zlo;
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Mjesto haljine oblaèim vreæu, i bivam im prièa.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
O meni se razgovaraju sjedeæi na vratima, pijuæi vino pjevaju me.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
A ja se molim tebi, Gospode; vrijeme je da se smiluješ, Bože; po velikoj milosti svojoj usliši me, jer je istinito spasenje tvoje.
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Izvadi me iz gliba, da ne propadnem; da se izbavim od nenavidnika i iz duboke vode;
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Da me ne uzme voda na maticu, da me ne proždre puèina, i da ne sklopi jama nada mnom ždrijela svojega.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Usliši me, Gospode, jer je blagost tvoja milosrdna, po velikoj dobroti svojoj pogledaj me.
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Nemoj odvratiti lica svojega od sluge svojega; jer me je tuga; pohitaj, usliši me.
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Približi se duši mojoj, izbavi je; nasuprot neprijateljima mojim izbavi me.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Ti znaš pod kakvim sam rugom, stidom i sramotom; pred tobom su svi neprijatelji moji.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Sramota satr srce moje, iznemogoh; èekam hoæe li se kome sažaliti, ali nema nikoga; hoæe li me ko potješiti, ali ne nalazim.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Daju mi žuè da jedem, i u žeði mojoj poje me octom.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Trpeza njihova neka im bude mreža i zamka, to neka im bude plata.
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Neka im potamne oèi njihove, da ne vide, i njihove bedre raslabi zasvagda.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Izlij na njih jarost svoju, i plamen gnjeva tvojega neka ih obuzme!
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Stan njihov neka opusti, i u njihovijem šatorima neka ne bude nikoga da živi.
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Jer koga si ti porazio, oni gone, i umnožavaju jade onima koje si ti ranio.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Meæi na njih krivicu za krivicom, da ne doðu do pravde tvoje.
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Neka se izbrišu iz knjige živijeh, i s pravednicima nek ne budu zapisani.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
A ja sam ništ i bolan; pomoæ tvoja, Bože, nek me zakloni.
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Slaviæu ime Božije u pjesmi, velièaæu ga u hvali.
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
To je Bogu milije od vola, od teleta s rogovima i s papcima.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Vidjeæe ništi i radovaæe se. Koji tražite Boga, oživjeæe srce vaše.
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Jer Bog èuje uboge, i sužanja svojih ne ogluša se.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Neka ga hvale nebesa i zemlja, mora i sve što se u njima mièe!
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
Jer æe Bog spasti Sion, sazidaæe gradove Judine; i ljudi æe se ondje naseliti i naslijediæe ga.
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
I natražje æe se sluga njegovijeh utvrditi u njemu, i koji ljube ime njegovo nastavaæe na njemu.
