Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Livra-me, ó Deus, pois as aguas entraram até á minha alma.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Atolei-me em profundo lamaçal, onde se não póde estar em pé; entrei na profundeza das aguas, onde a corrente me leva.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Estou cançado de clamar; a minha garganta se seccou: os meus olhos desfallecem esperando o meu Deus.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Aquelles que me aborrecem sem causa são mais do que os cabellos da minha cabeça; aquelles que procuram destruir-me, sendo injustamente meus inimigos, são poderosos: então restitui o que não furtei.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Tu, ó Deus, bem conheces a minha insipiencia; e os meus peccados não te são encobertos.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Não sejam envergonhados por minha causa aquelles que esperam em ti, ó Senhor, Senhor dos Exercitos; não sejam confundidos por minha causa aquelles que te buscam, ó Deus d'Israel.
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Porque por amor de ti tenho supportado affrontas; a confusão cobriu o meu rosto.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
Tenho-me tornado um estranho para com meus irmãos, e um desconhecido para com os filhos de minha mãe.
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Pois o zelo da tua casa me devorou, e as affrontas dos que te affrontam cairam sobre mim.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Quando chorei, e castiguei com jejum a minha alma, isto se me tornou em affrontas.
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Puz por vestido um sacco, e me fiz um proverbio para elles.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Aquelles que se assentam á porta fallam contra mim; e fui o cantico dos bebedores de bebida forte.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Eu porém faço a minha oração a ti, Senhor, n'um tempo acceitavel: ó Deus, ouve-me segundo a grandeza da tua misericordia, segundo a verdade da tua salvação.
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Tira-me do lamaçal, e não me deixes atolar; seja eu livre dos que me aborrecem, e das profundezas das aguas.
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Não me leve a corrente das aguas, e não me absorva ao profundo, nem o poço cerre a sua bocca sobre mim.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Ouve-me, Senhor, pois boa é a tua misericordia: olha para mim segundo a tua muitissima piedade.
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
E não escondas o teu rosto do teu servo, porque estou angustiado: ouve-me depressa.
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Approxima-te da minha alma, e resgata-a; livra-me por causa dos meus inimigos.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Bem tens conhecido a minha affronta, e a minha vergonha, e a minha confusão; diante de ti estão todos os meus adversarios.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Affrontas me quebrantaram o coração, e estou fraquissimo: esperei por alguem que tivesse compaixão, mas não houve nenhum; e por consoladores, mas não os achei.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Deram-me fel por mantimento, e na minha sêde me deram a beber vinagre.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Torne-se-lhes a sua mesa diante d'elles em laço e para sua recompensa em ruina.
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Escureçam-se-lhes os seus olhos, para que não vejam, e faze com que os seus lombos tremam constantemente.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Derrama sobre elles a tua indignação, e prenda-os o ardor da tua ira.
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Fique desolado o seu palacio; e não haja quem habite nas suas tendas.
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Pois perseguem áquelle a quem feriste, e conversam sobre a dôr d'aquelles a quem chagaste.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Accrescenta iniquidade á iniquidade d'elles, e não entrem na tua justiça.
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Sejam riscados do livro dos vivos, e não sejam escriptos com os justos.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Eu porém sou pobre, e estou triste: ponha-me a tua salvação, ó Deus, n'um alto retiro.
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Louvarei o nome de Deus com um cantico, e engrandecel-o-hei com acção de graças.
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
Isto será mais agradavel ao Senhor do que o boi ou bezerro que tem pontas e unhas.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Os mansos verão isto, e se agradarão; o vosso coração viverá, pois que buscaes a Deus
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Porque o Senhor ouve os necessitados, e não despreza os seus captivos.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Louvem-n'o os céus e a terra, os mares e tudo quanto n'elles se move.
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
Porque Deus salvará a Sião, e edificará as cidades de Judah, para que habitem n'ella e as possuam.
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
E herdal-a-ha a semente de seus servos, e os que amam o seu nome habitarão n'ella.
