Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Til sangmesteren; efter "Liljer"; av David. Frels mig, Gud, for vannene er kommet inntil sjelen.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Jeg er sunket ned i bunnløst dynd, hvor der intet fotfeste er; jeg er kommet i dype vann, og strømmen slår over mig.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Jeg har ropt mig trett, min strupe brenner; mine øine er borttæret idet jeg venter på min Gud.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Flere enn hårene på mitt hode er de som hater mig uten årsak; tallrike er de som vil forderve mig, mine fiender uten grunn; det jeg ikke har røvet, skal jeg nu gi tilbake.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Gud, du kjenner min dårskap, og all min syndeskyld er ikke skjult for dig.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
La dem ikke bli til skamme ved mig, de som bier efter dig, Herre, Herre, hærskarenes Gud! La dem ikke bli til spott ved mig, de som søker dig, Israels Gud!
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
For for din skyld bærer jeg vanære, dekker skam mitt åsyn.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
Jeg er blitt fremmed for mine brødre og en utlending for min mors barn.
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
For nidkjærhet for ditt hus har fortært mig, og deres hån som håner dig, er falt på mig.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Og min sjel gråt mens jeg fastet, og det blev mig til spott.
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Og jeg gjorde sekk til mitt klædebon, og jeg blev dem til et ordsprog.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
De som sitter i porten, snakker om mig, og de som drikker sterk drikk, synger om mig.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Men jeg kommer med min bønn til dig, Herre, i nådens tid, Gud, for din megen miskunnhet; svar mig med din frelsende trofasthet!
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Redd mig ut av dyndet og la mig ikke synke! La mig bli reddet fra dem som hater mig, og fra de dype vann!
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
La ikke vannstrømmen slå over mig og ikke dypet sluke mig, og la ikke brønnen lukke sitt gap over mig!
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Svar mig, Herre, for din miskunnhet er god; vend dig til mig efter din store barmhjertighet!
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Og skjul ikke ditt åsyn for din tjener, for jeg er i nød; skynd dig å svare mig!
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Kom nær til min sjel, forløs den, frels mig for mine fienders skyld!
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Du kjenner min spott og min skam og min vanære; alle mine motstandere er for ditt åsyn.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Spott har brutt mitt hjerte, så jeg er syk, og jeg ventet på medynk, men der var ingen, på trøstere, men jeg fant ikke nogen.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
De gav mig galle å ete, og for min tørst gav de mig eddik å drikke.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
La deres bord bli til en strikke for deres åsyn og til en snare for dem når de er trygge!
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
La deres øine formørkes, så de ikke ser, og la deres lender alltid vakle!
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Utøs din harme over dem, og la din brennende vrede nå dem!
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Deres bolig bli øde, ei være der nogen som bor i deres telt!
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
For den du har slått, forfølger de, og de forteller om deres smerte som du har stunget.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
La dem legge skyld til sin skyld, og la dem ikke komme til din rettferdighet!
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
La dem bli utslettet av de levendes bok, og la dem ikke bli innskrevet med de rettferdige!
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Men jeg er elendig og full av pine; la din frelse, Gud, føre mig i sikkerhet!
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Jeg vil love Guds navn med sang og ophøie ham med lovprisning,
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
og det skal behage Herren bedre enn en ung okse med horn og klover.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Når saktmodige ser det, skal de glede sig; I som søker Gud, eders hjerte leve!
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
For Herren hører på de fattige, og sine fanger forakter han ikke.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Himmel og jord skal love ham, havet og alt det som rører sig i det.
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
For Gud skal frelse Sion og bygge byene i Juda, og de skal bo der og eie dem,
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
og hans tjeneres avkom skal arve dem, og de som elsker hans navn, skal bo i dem.
