Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
in finem pro his qui commutabuntur David salvum me fac Deus quoniam intraverunt aquae usque ad animam meam
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
infixus sum in limum profundi et non est substantia veni in altitudines maris et tempestas demersit me
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
laboravi clamans raucae factae sunt fauces meae defecerunt oculi mei dum spero in Deum meum
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
multiplicati sunt super capillos capitis mei qui oderunt me gratis confortati sunt qui persecuti sunt me inimici mei iniuste quae non rapui tunc exsolvebam
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Deus tu scis insipientiam meam et delicta mea a te non sunt abscondita
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
non erubescant in me qui expectant te Domine Domine virtutum non confundantur super me qui quaerunt te Deus Israhel
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
quoniam propter te sustinui obprobrium operuit confusio faciem meam
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
extraneus factus sum fratribus meis et peregrinus filiis matris meae
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
quoniam zelus domus tuae comedit me et obprobria exprobrantium tibi ceciderunt super me
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
et operui in ieiunio animam meam et factum est in obprobrium mihi
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
et posui vestimentum meum cilicium et factus sum illis in parabolam
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
adversum me exercebantur qui sedebant in porta et in me psallebant qui bibebant vinum
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
ego vero orationem meam ad te Domine tempus beneplaciti Deus in multitudine misericordiae tuae exaudi me in veritate salutis tuae
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
eripe me de luto ut non infigar liberer ab his qui oderunt me et de profundis aquarum
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
non me demergat tempestas aquae neque absorbeat me profundum neque urgeat super me puteus os suum
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
exaudi me Domine quoniam benigna est misericordia tua secundum multitudinem miserationum tuarum respice me
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
et ne avertas faciem tuam a puero tuo quoniam tribulor velociter exaudi me
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
intende animae meae et libera eam propter inimicos meos eripe me
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
tu scis inproperium meum et confusionem et reverentiam meam
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
in conspectu tuo sunt omnes qui tribulant me inproperium expectavit cor meum et miseriam et sustinui qui simul contristaretur et non fuit et qui consolaretur et non inveni
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
et dederunt in escam meam fel et in siti mea potaverunt me aceto
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
fiat mensa eorum coram ipsis in laqueum et in retributiones et in scandalum
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
obscurentur oculi eorum ne videant et dorsum eorum semper incurva
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
effunde super eos iram tuam et furor irae tuae conprehendat eos
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
fiat habitatio eorum deserta et in tabernaculis eorum non sit qui inhabitet
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
quoniam quem tu percussisti persecuti sunt et super dolorem vulnerum meorum addiderunt
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
adpone iniquitatem super iniquitatem eorum et non intrent in iustitia tua
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
deleantur de libro viventium et cum iustis non scribantur
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
ego sum pauper et dolens salus tua Deus suscepit me
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
laudabo nomen Dei cum cantico magnificabo eum in laude
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
et placebit Deo super vitulum novellum cornua producentem et ungulas
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
videant pauperes et laetentur quaerite Deum et vivet anima vestra
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
quoniam exaudivit pauperes Dominus et vinctos suos non despexit
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
laudent illum caeli et terra mare et omnia reptilia in eis
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
quoniam Deus salvam faciet Sion et aedificabuntur civitates Iudaeae et inhabitabunt ibi et hereditate adquirent eam
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
et semen servorum eius possidebunt eam et qui diligunt nomen eius habitabunt in ea
