Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
In finem, pro iis, qui commutabuntur, David. Salvum me fac Deus: quoniam intraverunt aquæ usque ad animam meam.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Infixus sum in limo profundi: et non est substantia. Veni in altitudinem maris: et tempestas demersit me.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Laboravi clamans, raucæ factæ sunt fauces meæ: defecerunt oculi mei, dum spero in Deum meum.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Multiplicati sunt super capillos capitis mei, qui oderunt me gratis. Confortati sunt qui persecuti sunt me inimici mei iniuste: quæ non rapui, tunc exolvebam.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Deus tu scis insipientiam meam: et delicta mea a te non sunt abscondita.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Non erubescant in me qui expectant te Domine, Domine virtutum. Non confundantur super me qui quærunt te, Deus Israel.
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Quoniam propter te sustinui opprobrium: operuit confusio faciem meam.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
Extraneus factus sum fratribus meis, et peregrinus filiis matris meæ.
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Quoniam zelus domus tuæ comedit me: et opprobria exprobrantium tibi, ceciderunt super me.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Et operui in ieiunio animam meam: et factum est in opprobrium mihi.
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Et posui vestimentum meum cilicium: et factus sum illis in parabolam.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Adversum me loquebantur qui sedebant in porta: et in me psallebant qui bibebant vinum.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Ego vero orationem meam ad te Domine: tempus beneplaciti Deus. In multitudine misericordiæ tuæ exaudi me, in veritate salutis tuæ:
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Eripe me de luto, ut non infigar: libera me ab iis, qui oderunt me, et de profundis aquarum.
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Non me demergat tempestas aquæ, neque absorbeat me profundum: neque urgeat super me puteus os suum.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Exaudi me Domine, quoniam benigna est misericordia tua: secundum multitudinem miserationum tuarum respice in me.
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Et ne avertas faciem tuam a puero tuo: quoniam tribulor, velociter exaudi me.
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Intende animæ meæ, et libera eam: propter inimicos meos eripe me.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Tu scis improperium meum, et confusionem meam, et reverentiam meam.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
In conspectu tuo sunt omnes qui tribulant me, improperium expectavit cor meum et miseriam. Et sustinui qui simul contristaretur, et non fuit: et qui consolaretur, et non inveni.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Et dederunt in escam meam fel: et in siti mea potaverunt me aceto.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Fiat mensa eorum coram ipsis in laqueum, et in retributiones, et in scandalum.
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Obscurentur oculi eorum ne videant: et dorsum eorum semper incurva.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Effunde super eos iram tuam: et furor iræ tuæ comprehendat eos.
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Fiat habitatio eorum deserta: et in tabernaculis eorum non sit qui inhabitet.
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Quoniam quem tu percussisti, persecuti sunt: et super dolorem vulnerum meorum addiderunt.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Appone iniquitatem super iniquitatem eorum: et non intrent in iustitiam tuam.
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Deleantur de Libro viventium: et cum iustis non scribantur.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Ego sum pauper et dolens: salus tua Deus suscepit me.
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Laudabo nomen Dei cum cantico: et magnificabo eum in laude:
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
Et placebit Deo super vitulum novellum: cornua producentem et ungulas.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Videant pauperes et lætentur: quærite Deum, et vivet anima vestra:
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Quoniam exaudivit pauperes Dominus: et vinctos suos non despexit.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Laudent illum cæli et terra, mare, et omnia reptilia in eis.
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
Quoniam Deus salvam faciet Sion: et ædificabuntur civitates Iuda. Et inhabitabunt ibi, et hereditate acquirent eam.
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
Et semen servorum eius possidebit eam, et qui diligunt nomen eius, habitabunt in ea.
