Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Al maestro del coro. Su «I gigli». Di Davide. Salvami, o Dio: l'acqua mi giunge alla gola.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Affondo nel fango e non ho sostegno; sono caduto in acque profonde e l'onda mi travolge.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Sono sfinito dal gridare, riarse sono le mie fauci; i miei occhi si consumano nell'attesa del mio Dio.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Più numerosi dei capelli del mio capo sono coloro che mi odiano senza ragione. Sono potenti i nemici che mi calunniano: quanto non ho rubato, lo dovrei restituire?
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Dio, tu conosci la mia stoltezza e le mie colpe non ti sono nascoste.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Chi spera in te, a causa mia non sia confuso, Signore, Dio degli eserciti; per me non si vergogni chi ti cerca, Dio d'Israele.
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Per te io sopporto l'insulto e la vergogna mi copre la faccia;
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
sono un estraneo per i miei fratelli, un forestiero per i figli di mia madre.
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Poiché mi divora lo zelo per la tua casa, ricadono su di me gli oltraggi di chi ti insulta.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Mi sono estenuato nel digiuno ed è stata per me un'infamia.
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Ho indossato come vestito un sacco e sono diventato il loro scherno.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Sparlavano di me quanti sedevano alla porta, gli ubriachi mi dileggiavano.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Ma io innalzo a te la mia preghiera, Signore, nel tempo della benevolenza; per la grandezza della tua bontà, rispondimi, per la fedeltà della tua salvezza, o Dio.
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Salvami dal fango, che io non affondi, liberami dai miei nemici e dalle acque profonde.
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Non mi sommergano i flutti delle acque e il vortice non mi travolga, l'abisso non chiuda su di me la sua bocca.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Rispondimi, Signore, benefica è la tua grazia; volgiti a me nella tua grande tenerezza.
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Non nascondere il volto al tuo servo, sono in pericolo: presto, rispondimi.
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Avvicinati a me, riscattami, salvami dai miei nemici.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Tu conosci la mia infamia, la mia vergogna e il mio disonore; davanti a te sono tutti i miei nemici.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
L'insulto ha spezzato il mio cuore e vengo meno. Ho atteso compassione, ma invano, consolatori, ma non ne ho trovati.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Hanno messo nel mio cibo veleno e quando avevo sete mi hanno dato aceto.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
La loro tavola sia per essi un laccio, una insidia i loro banchetti.
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Si offuschino i loro occhi, non vedano; sfibra per sempre i loro fianchi.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Riversa su di loro il tuo sdegno, li raggiunga la tua ira ardente.
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
La loro casa sia desolata, senza abitanti la loro tenda;
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
perché inseguono colui che hai percosso, aggiungono dolore a chi tu hai ferito.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Imputa loro colpa su colpa e non ottengano la tua giustizia.
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Siano cancellati dal libro dei viventi e tra i giusti non siano iscritti.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Io sono infelice e sofferente; la tua salvezza, Dio, mi ponga al sicuro.
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Loderò il nome di Dio con il canto, lo esalterò con azioni di grazie,
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
che il Signore gradirà più dei tori, più dei giovenchi con corna e unghie.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Vedano gli umili e si rallegrino; si ravvivi il cuore di chi cerca Dio,
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
poiché il Signore ascolta i poveri e non disprezza i suoi che sono prigionieri.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
A lui acclamino i cieli e la terra, i mari e quanto in essi si muove.
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
Perché Dio salverà Sion, ricostruirà le città di Giuda: vi abiteranno e ne avranno il possesso.
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
La stirpe dei suoi servi ne sarà erede, e chi ama il suo nome vi porrà dimora.
