Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Ein Psalm Davids, von den Rosen, vorzusingen. Gott, hilf mir; denn das Wasser geht mir bis an die Seele.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Ich versinke im tiefen Schlamm, da kein Grund ist; ich bin im tiefen Wasser, und die Flut will mich ersäufen.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Ich habe mich müde geschrieen, mein Hals ist heiser; das Gesicht vergeht mir, daß ich so lange muß harren auf meinen Gott.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Die mich ohne Ursache hassen, deren ist mehr, denn ich Haare auf dem Haupt habe. Die mir unbillig feind sind und mich verderben, sind mächtig. Ich muß bezahlen, was ich nicht geraubt habe.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Gott, du weißt meine Torheit, und meine Schulden sind nicht verborgen.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Laß nicht zu Schanden werden an mir, die dein harren, Herr HERR Zebaoth! Laß nicht schamrot werden an mir, die dich suchen, Gott Israels!
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Denn um deinetwillen trage ich Schmach; mein Angesicht ist voller Schande.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
Ich bin fremd geworden meinen Brüdern und unbekannt meiner Mutter Kindern.
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Denn der Eifer um dein Haus hat mich gefressen; und die Schmähungen derer, die dich schmähen, sind auf mich gefallen.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Und ich weine und faste bitterlich; und man spottet mein dazu.
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Ich habe einen Sack angezogen; aber sie treiben Gespött mit mir.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Die im Tor sitzen, schwatzen von mir, und in den Zechen singt man von mir.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Ich aber bete, HERR, zu dir zur angenehmen Zeit; Gott durch deine große Güte erhöre mich mit deiner treuen Hilfe.
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Errette mich aus dem Kot, daß ich nicht versinke; daß ich errettet werde von meinen Hassern und aus dem tiefen Wasser;
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
daß mich die Wasserflut nicht ersäufe und die Tiefe nicht verschlinge und das Loch der Grube nicht über mich zusammengehe.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Erhöre mich, HERR, denn dein Güte ist tröstlich; wende dich zu mir nach deiner großen Barmherzigkeit
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
und verbirg dein Angesicht nicht vor deinem Knechte, denn mir ist angst; erhöre mich eilend.
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Mache dich zu meiner Seele und erlöse sie; erlöse mich um meiner Feinde willen.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Du weißt meine Schmach, Schande und Scham; meine Widersacher sind alle vor dir.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Die Schmach bricht mir mein Herz und kränkt mich. Ich warte, ob es jemand jammere, aber da ist niemand, und auf Tröster, aber ich finde keine.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Und sie geben mir Galle zu essen und Essig zu trinken in meinem großen Durst.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Ihr Tisch werde vor ihnen zum Strick, zur Vergeltung und zu einer Falle.
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Ihre Augen müssen finster werden, daß sie nicht sehen, und ihre Lenden laß immer wanken.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Gieße deine Ungnade auf sie, und dein grimmiger Zorn ergreife sie.
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Ihre Wohnung müsse wüst werden, und sei niemand, der in ihren Hütten wohne.
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Denn sie verfolgen, den du geschlagen hast, und rühmen, daß du die Deinen übel schlagest.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Laß sie in eine Sünde über die andere fallen, daß sie nicht kommen zu deiner Gerechtigkeit.
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Tilge sie aus dem Buch der Lebendigen, daß sie mit den Gerechten nicht angeschrieben werden.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Ich aber bin elend, und mir ist wehe. Gott, deine Hilfe schütze mich!
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Ich will den Namen Gottes loben mit einem Lied und will ihn hoch ehren mit Dank.
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
Das wird dem HERRN besser gefallen denn ein Farre, der Hörner und Klauen hat.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Die Elenden sehen's und freuen sich; und die Gott suchen, denen wird das Herz leben.
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Denn der HERR hört die Armen und verachtet seine Gefangenen nicht.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Es lobe ihn Himmel, Erde und Meer und alles, was sich darin regt.
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
Denn Gott wird Zion helfen und die Städte Juda's bauen, daß man daselbst wohne und sie besitze.
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
Und der Same seiner Knechte wird sie ererben, und die seinen Namen lieben, werden darin bleiben.
