Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Dem Musikmeister, nach “Lilien”. Von David. Hilf mir, o Gott, denn das Wasser geht mir bis an die Seele!
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Ich versinke im tiefen Schlamme, wo kein Grund ist; in Wassertiefen bin ich geraten, und die Flut hat mich überströmt.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Ich habe mich müde geschrieen, meine Kehle ist ausgedörrt; meine Augen verschmachten vom Harren auf meinen Gott.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Derer, die mich ohne Ursach hassen, sind mehr, als der Haare auf meinem Haupte; zahlreicher als meine Gebeine sind, die mich grundlos befeinden. Was ich nicht geraubt habe, soll ich erstatten.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Gott, du kennst meine Thorheit, und meine Verschuldungen sind dir nicht verborgen.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Laß in mir nicht zu Schanden werden, die auf dich harren, o Herr, Jahwe der Heerscharen; laß in mir nicht beschämt werden, die dich suchen, Gott Israels!
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Denn um deinetwillen trage ich Schmach, bedeckt Schande mein Angesicht.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
Ich bin meinen Brüdern fremd geworden und unbekannt den Söhnen meiner Mutter.
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Denn der Eifer um dein Haus hat mich gefressen, und die Schmähungen derer, die dich schmähen, sind auf mich gefallen.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Ich kasteite durch Fasten meine Seele, und das ward mir zur Schmach.
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Ich machte ein härenes Gewand zu meinem Kleid und ward ihnen zum Gespött.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Es reden über mich, die im Thore sitzen, und das Saitenspiel der Würzweinzecher.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Ich aber bete zu dir, Jahwe, zur wohlgefälligen Zeit; o Gott, nach deiner großen Gnade erhöre mich mit deiner treuen Hilfe!
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Errette mich aus dem Schlamme, daß ich nicht versinke; laß mich errettet werden von denen, die mich hassen, und aus Wassertiefen!
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Laß die Wasserflut mich nicht überströmen und die Tiefe mich nicht verschlingen, noch den Brunnen seinen Mund über mir schließen.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Erhöre mich, Jahwe, denn deine Gnade ist köstlich; wende dich zu mir nach deiner großen Barmherzigkeit.
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Und verbirg dein Antlitz nicht vor deinem Knechte; denn mir ist angst: eilend erhöre mich!
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Nahe dich meiner Seele, erlöse sie; um meiner Feinde willen befreie mich!
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Du kennst meine Schmach und Schande und Beschimpfung; alle meine Dränger sind dir bewußt.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Die Schmach bricht mir das Herz, so daß ich verzweifle; ich wartete auf Mitleid, aber da war keines, und auf Tröster, aber ich fand sie nicht.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Sie gaben mir Galle zur Speise, und als mich dürstete, tränkten sie mich mit Essig.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Möge ihr Tisch vor ihnen zur Schlinge und den Sicheren zum Fallstricke werden.
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Mögen ihre Augen sich verfinstern, daß sie nicht sehen, und ihre Hüften laß beständig wanken.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Gieße deinen Grimm über sie aus, und die Glut deines Zorns erreiche sie.
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Möge ihr Lager wüste werden, und kein Bewohner in ihren Zelten sein.
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Denn, den du selbst geschlagen hast, verfolgen sie und erzählen von dem Schmerze deiner Verwundeten.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Füge Verschuldung zu ihrer Verschuldung und laß sie nicht zu Gerechtigkeit vor dir gelangen.
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Sie müssen ausgelöscht werden aus dem Buche der Lebendigen und dürfen nicht aufgeschrieben werden mit den Frommen.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Ich aber bin elend und voller Schmerzen; deine Hilfe, o Gott, wird mich erhöhen.
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Ich will den Namen Gottes durch Lieder preisen und ihn verherrlichen mit Lobgesang.
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
Das wird Jahwe besser gefallen als ein Stier, ein Farre mit Hörnern und Klauen.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Die Gebeugten sehen's, freuen sich; die ihr Gott sucht, euer Herz lebe auf!
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Denn Jahwe hört auf die Armen und verachtet seine Gefangenen nicht.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Himmel und Erde müssen ihn preisen, das Meer und alles, was sich darin tummelt.
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
Denn Gott wird Zion helfen und die Städte Judas aufbauen, und man wird sich daselbst niederlassen und sie in Besitz nehmen.
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
Und die Nachkommen seiner Knechte werden sie zum Erbe erhalten, und die seinen Namen lieben, werden darin wohnen.
