Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Psaume de David, [donné] au maître chantre, [pour le chanter] sur Sosannim. Délivre-moi, ô Dieu, car les eaux me sont entrées jusque dans l'âme.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Je suis enfoncé dans un bourbier profond, dans lequel il n'y a point où prendre pied; je suis entré au plus profond des eaux, et le fil des eaux se débordant, m'emporte.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Je suis las de crier, mon gosier en est asséché; mes yeux sont consumés pendant que j'attends après mon Dieu.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Ceux qui me haïssent sans cause, passent en nombre les cheveux de ma tête; ceux qui tâchent à me ruiner, et qui me sont ennemis à tort, se sont renforcés: j'ai alors rendu ce que je n'avais point ravi.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Ô Dieu! Tu connais ma folie, et mes fautes ne te sont point cachées.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Ô Seigneur Eternel des armées! que ceux qui se confient en toi, ne soient point rendus honteux à cause de moi; [et] que ceux qui te cherchent ne soient point confus à cause de moi, ô Dieu d'Israël!
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Car pour l'amour de toi j'ai souffert l'opprobre, la honte a couvert mon visage.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
Je suis devenu étranger à mes frères, et un homme de dehors aux enfants de ma mère.
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Car le zèle de ta maison m'a rongé, et les outrages de ceux qui t'outrageaient sont tombés sur moi.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Et j'ai pleuré en jeûnant: mais cela m'a été tourné en opprobre.
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
J'ai aussi pris un sac pour vêtement, mais je leur ai été un sujet de raillerie.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Ceux qui sont assis à la porte discourent de moi, et je sers de chanson aux ivrognes.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Mais, pour moi, ma requête s'adresse à toi, ô Eternel! Il y a un temps de [ton] bon plaisir, ô Dieu! selon la grandeur de ta gratuité. Réponds-moi selon la vérité de ta délivrance.
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Délivre-moi du bourbier, fais que je n'y enfonce point, et que je sois délivré de ceux qui me haïssent, et des eaux profondes.
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Que le fil des eaux se débordant ne m'emporte point, et que le gouffre ne m'engloutisse point, et que le puits ne ferme point sa gueule sur moi.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Eternel! Exauce-moi, car ta gratuité est bonne; tourne la face vers moi selon la grandeur de tes compassions;
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Et ne cache point ta face arrière de ton serviteur, car je suis en détresse: hâte-toi, exauce-moi.
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Approche-toi de mon âme, rachète-la; délivre-moi à cause de mes ennemis.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Tu connais toi-même mon opprobre, et ma honte, et mon ignominie; tous mes ennemis sont devant toi.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
L'opprobre m'a déchiré le cœur, et je suis languissant; j'ai attendu que quelqu'un eût compassion de moi, mais il n'y en a point eu: et j'ai attendu des consolateurs, mais je n'en ai point trouvé.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Ils m'ont au contraire donné du fiel pour mon repas; et dans ma soif ils m'ont abreuvé de vinaigre.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Que leur table soit un filet tendu devant eux; et [que ce qui tend] à la prospérité [leur soit] en piège.
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Que leurs yeux soient tellement obscurcis, qu'ils ne puissent point voir; et fais continuellement chanceler leurs reins.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Répands ton indignation sur eux, et que l'ardeur de ta colère les saisisse.
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Que leur palais soit désolé, et qu'il n'y ait personne qui habite dans leurs tentes.
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Car ils persécutent celui que tu avais frappé, et font leurs contes de la douleur de ceux que tu avais blessés.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Mets iniquité sur leur iniquité; et qu'ils n'entrent point en ta justice.
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Qu'ils soient effacés du Livre de vie, et qu'ils ne soient point écrits avec les justes.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Mais pour moi, qui suis affligé, et dans la douleur, ta délivrance, ô Dieu! m'élèvera en une haute retraite.
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Je louerai le Nom de Dieu par des Cantiques, et je le magnifierai par une louange solennelle.
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
Et cela plaira plus à l'Eternel qu'un taureau, plus qu'un veau qui a des cornes, et l'ongle divisé.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Les débonnaires le verront, [et] ils s'en réjouiront, et votre cœur vivra, [le cœur, dis-je, de vous tous] qui cherchez Dieu.
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Car l'Eternel exauce les misérables, et ne méprise point ses prisonniers.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Que les cieux et la terre le louent; que la mer et tout ce qui se meut en elle le louent aussi.
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
Car Dieu délivrera Sion, et bâtira les villes de Juda; on y habitera, et on la possèdera.
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
Et la postérité de ses serviteurs l'héritera, et ceux qui aiment son Nom demeureront en elle.
