Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Jusqu'à la Fin, psaume en répons, de David. Sauves-moi, ô mon Dieu, car les flots sont entrés jusqu'à mon âme.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Je suis enfoncé dans un abîme de fange où il n'y a point de fond; je suis plongé dans les profondeurs de la mer, et la tempête m'a submergé.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Je me suis fatigué à crier; ma voix s'est enrouée; mes yeux se sont éteints, quand j'ai mis mon espoir en Dieu.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Ceux qui me haïssent sans cause sont devenus plus nombreux que les cheveux de ma tête; mes ennemis, ceux qui me persécutent injustement, se sont fortifiés; j'ai payé ce que je n'avais point ravi.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
O Dieu, tu connais ma folie, et mes fautes ne te sont point cachées.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Seigneur, Dieu des armées, que ceux qui t'attendent ne soient point humiliés en moi; ô Dieu d'Israël, que ceux qui te cherchent ne soient point en moi confondus.
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Car, pour l'amour de toi, j'ai supporté les outrages; la confusion a couvert ma face.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
Je suis devenu un étranger pour mes frères, un inconnu pour les fils de ma mère.
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Parce que le zèle de ta maison m'a dévoré, et que les injures de ceux qui t'outrageaient sont tombées sur moi.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Et j'ai dompté mon âme par le jeûne, et, par là, je me suis attiré des mépris.
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Et j'ai pris pour vêtement un cilice, et me voilà devenu leur fable.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Les hommes assis vers la porte parlaient contre moi, et les buveurs de vin chantaient en me raillant.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Et moi dans ma prière à toi, ô Seigneur, je disais: Mon Dieu, le temps de la bienveillance est venu; écoute-moi dans la plénitude de ta miséricorde, sauve-moi par ta vérité!
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Retire-moi de la fange, afin que je n'y demeure point enfoncé; délivre- moi de mes ennemis et de la profondeur des eaux.
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Qu'un flot soulevé par la tempête ne me submerge pas; que l'abîme ne m'engloutisse point; que la pierre du puits de l'abîme ne se ferme point sur moi.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Exauce-moi, Seigneur, car ta miséricorde est bonne; jette un regard sur moi dans l'abondance de ta compassion.
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Ne détourne point ton visage de ton serviteur; je suis opprimé, exauce- moi promptement.
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Considère mon âme et rachète-la; sauve-moi de mes ennemis.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Car tu connais leurs injures, et ma honte, et mon humiliation.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Tous ceux qui m'affligent sont en ta présence; mon âme s'est résignée aux opprobres et à la misère; j'ai attendu quelqu'un qui fût contristé avec moi, et nul n'est venu; j'ai cherché un consolateur, et je ne l'ai point trouvé.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Et ils m'ont donné du fiel pour nourriture, et dans ma soif ils m'ont abreuvé de vinaigre.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Que leur table devienne pour eux un piège; qu'elle soit leur punition et leur scandale.
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Que leurs yeux soient obscurcis et qu'ils ne voient plus; et que leur dos soit perpétuellement courbé.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Répands sur eux ton courroux; que le transport de ta colère les saisisse.
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Que leur maison des champs soit désolée, et que nul n'habite sous leur toit.
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Parce qu'ils ont persécuté celui que tu as frappé, et qu'ils ont ajouté à la douleur de mes blessures.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Impute-leur iniquité sur iniquité; qu'ils n'entrent pas en ta justice!
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Qu'ils soient effacés du livre des vivants; qu'ils ne soient point inscrits parmi les justes.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Pour moi, je suis pauvre et désolé; mais la protection de ta face m'a sauvé.
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Je louerai dans mes cantiques le nom de mon Dieu; je le glorifierai en mes louanges.
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
Et cela plaira à Dieu, plus qu'un jeune veau montrant des ongles et des cornes.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Que les pauvres voient et se réjouissent; cherchez Dieu, et vous vivrez.
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Car le Seigneur a exaucé les indigents, et jamais n'a méprisé ceux qui sont ses captifs.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Qu'il soit loué des cieux, de la terre, de la mer, et de tous les êtres qui se meuvent en eux.
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
Car le Seigneur sauvera Sion, et les villes de la Judée seront édifiées, et des hommes les habiteront, et l'obtiendront pour héritage.
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
Et la postérité de ses serviteurs les possédera, et ceux qui aiment son nom y auront leurs demeures.
