Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Au chef de musique. Sur Shoshannim. De David. Sauve-moi, ô Dieu! car les eaux [me] sont entrées jusque dans l’âme.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Je suis enfoncé dans une boue profonde, et il n’y a pas où prendre pied; je suis entré dans la profondeur des eaux, et le courant me submerge.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Je suis las de crier; mon gosier est desséché; mes yeux se consument, pendant que j’attends mon Dieu.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Ceux qui me haïssent sans cause sont plus nombreux que les cheveux de ma tête; ceux qui voudraient me perdre, qui sont à tort mes ennemis, sont puissants; ce que je n’avais pas ravi, je l’ai alors rendu.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Ô Dieu! tu connais ma folie, et mes fautes ne te sont pas cachées.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Que ceux qui s’attendent à toi ne soient pas rendus honteux à cause de moi, Seigneur, Éternel des armées! Que ceux qui te cherchent ne soient pas rendus confus à cause de moi, ô Dieu d’Israël!
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Car à cause de toi j’ai porté l’opprobre, la confusion a couvert mon visage.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
Je suis devenu un étranger à mes frères, et un inconnu aux fils de ma mère;
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Car le zèle de ta maison m’a dévoré, et les outrages de ceux qui t’outragent sont tombés sur moi.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Et j’ai pleuré, mon âme était dans le jeûne; et cela m’a été en opprobre.
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
J’ai pris aussi un sac pour mon vêtement, et je leur suis devenu un proverbe.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Ceux qui sont assis dans la porte parlent contre moi, et je sers de chanson aux buveurs.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Mais, pour moi, ma prière s’adresse à toi, Éternel, en un temps agréé. – Ô Dieu! selon la grandeur de ta bonté, réponds-moi selon la vérité de ton salut.
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Délivre-moi du bourbier, et que je n’y enfonce point; que je sois délivré de ceux qui me haïssent et des profondeurs des eaux.
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Que le courant des eaux ne me submerge pas, et que la profondeur ne m’engloutisse pas, et que le puits ne ferme pas sa gueule sur moi.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Réponds-moi, ô Éternel! car ta gratuité est bonne; selon la grandeur de tes compassions, tourne-toi vers moi;
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Et ne cache pas ta face de ton serviteur, car je suis en détresse. Hâte-toi, réponds-moi.
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Approche-toi de mon âme, sois son rédempteur; rachète-moi à cause de mes ennemis.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Toi, tu connais mon opprobre, et ma honte, et ma confusion: tous mes adversaires sont devant toi.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
L’opprobre m’a brisé le cœur, et je suis accablé; et j’ai attendu que [quelqu’un] ait compassion [de moi], mais il n’y a eu personne, … et des consolateurs, mais je n’en ai pas trouvé.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Ils ont mis du fiel dans ma nourriture, et, dans ma soif, ils m’ont abreuvé de vinaigre.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Que leur table soit un piège devant eux, et que ce qui tend à la prospérité leur soit un filet;
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Que leurs yeux soient obscurcis de sorte qu’ils ne voient pas, et fais continuellement chanceler leurs reins.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Répands sur eux ton indignation, et que l’ardeur de ta colère les atteigne.
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Que leur demeure soit désolée, qu’il n’y ait personne qui habite dans leurs tentes.
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Car ils persécutent celui que toi tu as frappé, et parlent pour la douleur de ceux que tu as blessés.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Mets iniquité sur leur iniquité, et qu’ils n’entrent pas en ta justice;
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Qu’ils soient effacés du livre de vie, et qu’ils ne soient pas inscrits avec les justes.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Mais pour moi, je suis affligé et dans la douleur: que ton salut, ô Dieu, m’élève en un lieu de sûreté!
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Je louerai le nom de Dieu dans un cantique, et je le magnifierai par ma louange;
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
Et cela plaira plus à l’Éternel qu’un taureau, un bœuf qui a des cornes et l’ongle divisé.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Les débonnaires le verront, ils se réjouiront; vous qui cherchez Dieu, votre cœur vivra.
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Car l’Éternel écoute les pauvres, et ne méprise pas ses prisonniers.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Les cieux et la terre le loueront, les mers et tout ce qui se meut en elles.
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
Car Dieu sauvera Sion, et bâtira les villes de Juda; et on y habitera, et on la possédera;
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
Et la semence de ses serviteurs l’héritera, et ceux qui aiment son nom y demeureront.
