Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Au maître de chant. Sur les lys. De David. Sauve-moi, ô Dieu, car les eaux montent jusqu’à mon âme.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Je suis enfoncé dans une fange profonde, et il n’y a pas où poser le pied. Je suis tombé dans un gouffre d’eau, et les flots me submergent.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Je m’épuise à crier; mon gosier est en feu; mes yeux se consument dans l’attente de mon Dieu.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Ils sont plus nombreux que les cheveux de ma tête, ceux qui me haïssent sans cause; ils sont puissants ceux qui veulent me perdre, qui sont sans raison mes ennemis. Ce que je n’ai pas dérobé, il faut que je le rende.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
O Dieu, tu connais ma folie, et mes fautes ne te sont pas cachées.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Que ceux qui espèrent en toi n’aient pas à rougir à cause de moi, Seigneur, Yahweh des armées! Que ceux qui te cherchent ne soient pas confondus à mon sujet, Dieu d’Israël!
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Car c’est pour toi que je porte l’opprobre, que la honte couvre mon visage.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
Je suis devenu un étranger pour mes frères, un inconnu pour les fils de ma mère.
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Car le zèle de ta maison me dévore, et les outrages de ceux qui t’insultent retombent sur moi.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Je verse des larmes et je jeûne: on m’en fait un sujet d’opprobre.
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Je prends un sac pour vêtement, et je suis l’objet de leurs sarcasmes.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Ceux qui sont assis à la porte parlent de moi, et les buveurs de liqueurs fortes font sur moi des chansons.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Et moi, je t’adresse ma prière, Yahweh; dans le temps favorable, ô Dieu, selon ta grande bonté, exauce-moi, selon la vérité de ton salut.
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Retire-moi de la boue, et que je n’y reste plus enfoncé; que je sois délivré de mes ennemis et des eaux profondes!
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Que les flots ne me submergent plus, que l’abîme ne m’engloutisse pas, que la fosse ne se ferme pas sur moi!
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Exauce-moi, Yahweh, car ta bonté est compatissante; dans ta grande miséricorde tourne-toi vers moi,
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Et ne cache pas ta face à ton serviteur; je suis dans l’angoisse, hâte-toi de m’exaucer.
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Approche-toi de mon âme, délivre-la; sauve-moi à cause de mes ennemis.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Tu connais mon opprobre, ma honte, mon ignominie; tous mes persécuteurs sont devant toi.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
L’opprobre a brisé mon cœur et je suis malade; j’attends de la pitié, mais en vain; des consolateurs, et je n’en trouve aucun.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Pour nourriture ils me donnent l’herbe amère; dans ma soif, ils m’abreuvent de vinaigre.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Que leur table soit pour eux un piège, un filet au sein de leur sécurité!
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Que leurs yeux s’obscurcissent pour ne plus voir; fais chanceler leurs reins pour toujours.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Déverse sur eux ta colère, et que le feu de ton courroux les atteigne!
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Que leur demeure soit dévastée, qu’il n’y ait plus d’habitants dans leurs tentes!
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Car ils persécutent celui que tu frappes, ils racontent les souffrances de celui que tu blesses.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Ajoute l’iniquité à leur iniquité, et qu’ils n’aient pas part à ta justice.
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Qu’ils soient effacés du livre de vie et qu’ils ne soient pas inscrits avec les justes.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Moi, je suis malheureux et souffrant; que ton secours, ô Dieu, me relève!
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Je célébrerai le nom de Dieu par des cantiques, je l’exalterai par des actions de grâces;
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
Et Yahweh les aura pour plus agréables qu’un taureau, qu’un jeune taureau avec cornes et sabots.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Les malheureux, en le voyant, se réjouiront, et vous qui cherchez Dieu, votre cœur revivra.
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Car Yahweh écoute les pauvres, et il ne méprise pas ses captifs.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Que les cieux et la terre le célèbrent, les mers et tout ce qui s’y meut!
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
Car Dieu sauvera Sion et bâtira les villes de Juda, on s’y établira et l’on en prendra possession;
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
La race de ses serviteurs l’aura en héritage, et ceux qui aiment son nom y auront leur demeure.
