Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
To the Overseer. — 'On the Lilies,' by David. Save me, O God, for come have waters unto the soul.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
I have sunk in deep mire, And there is no standing, I have come into the depths of the waters, And a flood hath overflown me.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
I have been wearied with my calling, Burnt hath been my throat, Consumed have been mine eyes, waiting for my God.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Those hating me without cause Have been more than the hairs of my head, Mighty have been my destroyers, My lying enemies, That which I took not away — I bring back.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
O God, Thou — Thou hast known Concerning my overturn, And my desolations from Thee have not been hid.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Let not those waiting on Thee be ashamed because of me, O Lord, Jehovah of Hosts, Let not those seeking Thee Blush because of me, O God of Israel.
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
For because of Thee I have borne reproach, Shame hath covered my face.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
A stranger I have been to my brother, And a foreigner to sons of my mother.
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
For zeal for Thy house hath consumed me, And the reproaches of Thy reproachers Have fallen upon me.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
And I weep in the fasting of my soul, And it is for a reproach to me.
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
And I make my clothing sackcloth, And I am to them for a simile.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Those sitting at the gate meditate concerning me, And those drinking strong drink, Play on instruments.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
And I — my prayer [is] to Thee, O Jehovah, A time of good pleasure, O God, In the abundance of Thy kindness, Answer me in the truth of Thy salvation.
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Deliver me from the mire, and let me not sink, Let me be delivered from those hating me, And from deep places of waters.
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Let not a flood of waters overflow me, Nor let the deep swallow me up, Nor let the pit shut her mouth upon me.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Answer me, O Jehovah, for good [is] Thy kindness, According to the abundance Of Thy mercies turn Thou unto me,
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
And hide not Thy face from Thy servant, For I am in distress — haste, answer me.
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Be near unto my soul — redeem it, Because of mine enemies ransom me.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Thou — Thou hast known my reproach, And my shame, and my blushing, Before Thee [are] all mine adversaries.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Reproach hath broken my heart, and I am sick, And I look for a bemoaner, and there is none, And for comforters, and I have found none.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
And they give for my food gall, And for my thirst cause me to drink vinegar.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Their table before them is for a snare, And for a recompence — for a trap.
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Darkened are their eyes from seeing, And their loins continually shake Thou.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Pour upon them Thine indignation, And the fierceness of Thine anger doth seize them.
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Their tower is desolated, In their tents there is no dweller.
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
For they have pursued him Thou hast smitten, And recount of the pain of Thy pierced ones.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Give punishment for their iniquity, And they enter not into Thy righteousness.
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
They are blotted out of the book of life, And with the righteous are not written.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
And I [am] afflicted and pained, Thy salvation, O God, doth set me on high.
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
I praise the name of God with a song, And I magnify Him with thanksgiving,
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
And it is better to Jehovah than an ox, A bullock — horned — hoofed.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
The humble have seen — they rejoice, Ye who seek God — and your heart liveth.
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
For Jehovah hearkeneth unto the needy, And His bound ones He hath not despised.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
The heavens and earth do praise Him, Seas, and every moving thing in them.
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
For God doth save Zion, And doth build the cities of Judah, And they have dwelt there, and possess it.
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
And the seed of His servants inherit it, And those loving His name dwell in it!
