Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
To the Chief Musician. On "The Lilies." David’s. Save me, O God, For waters have entered as far as the life;
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
I have sunk in deep swamp, Where there is no place to stand, I have come into abysses of waters, Where a flood hath overflowed me;
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
I am weary with mine outcry, Parched is my throat, —Mine eyes have become dim, through waiting for my God.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
More than the hairs of my head, Are they who hate me without cause, —Firmer than my bones, Are they who are my foes for false cause, —What I had not plundered, then, had I to restore.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
O God, thou, hast known my folly, And, my wrong-doings, from thee, have not been hid.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Let them not be ashamed, through me, Who have waited for thee, O My Lord, Yahweh of hosts, —Let them not be confounded, through me, Who are seeking thee, O God of Israel!
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Because, for thy sake, have I borne reproach, Confusion hath covered my face;
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
One estranged, have I become, to my own brethren, Yea, an alien, to the sons of my own mother;
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Because, zeal for thy house, hath eaten me up, And, the reproaches of them who have reproached thee, have fallen upon me.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
When I have humbled my soul with fasting, Then hath it turned to my reproach;
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
When I have made my clothing of sackcloth, Then have I served them for a by-word;
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
They who sit in the gate talk against me, —And [against me are] the songs of them who imbibe strong drink.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
But, as for me, my prayer shall be unto thee, O Yahweh, in a time of acceptance, O God, in the abounding of thy lovingkindness, answer me with thy saving faithfulness.
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Rescue me out of the mire, lest I sink, Let me be rescued, From my haters, and, From abysses of waters:
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Let not a flood of waters overflow me, And let not the depth swallow me up, Neither let the well close, over me, her mouth.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Answer me, O Yahweh, for good is thy lovingkindness, According to the abounding of thy compassions, turn thou towards me:
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Then do not hide thy face from thy servant, Because I am in distress, haste thou—answer me!
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Oh draw near unto my soul—redeem it, Because of mine enemies, ransom me.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Thou, knowest my reproach, and my shame, and my confusion, Before thee, are all mine adversaries.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Reproach hath broken my heart, and I am weak, —Though I waited for one to pity me, yet there was none, And for comforters, yet I found not any.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
But they put in my food—poison! And, for my thirst, they gave for my drink—vinegar!
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Let their table, before them, become a snare, And unto their friends, a lure;
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Let their eyes become too dim to see, And, their loins, continually cause thou to shake;
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Pour out over them thine indignation, And let, the glow of thine anger, overtake them:
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Let their encampment become desolate, In their tents, be there none to dwell:
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
For, whom, thou thyself, hadst smitten, they pursued, And, unto the pain of thy wounded ones, they must needs add.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Lay punishment on their iniquity, And let them not enter into thy righteousness;
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Let them be blotted out of the book of life, And, with the righteous, let them not be enrolled.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
I, then, am humbled and in pain, Thy salvation, O God, may it set me on high.
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
I will praise the Name of God with a song, And will magnify him with thanksgiving;
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
So shall it be more pleasing to Yahweh than a bullock of the herd, Showing horn [and] divided hoof.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
The humbled have seen—they rejoice! Ye seekers of God, let your heart, then, revive;
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
For, a Hearkener to the needy, is Yahweh, And, his prisoners, hath he not despised.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Let the heavens and the earth, praise him, The seas, and everything that creepeth therein.
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
For, God, will save Zion, And build the cities of Judah, So shall men dwell there, and possess it:
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
Yea, the seed of his servants, shall inherit it, And, the lovers of his Name, shall settle down therein.
