Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
[For the Chief Musician. To the tune of "Lilies." By David.] Save me, God, for the waters have come up to my neck.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
I sink in deep mire, where there is no foothold. I have come into deep waters, where the floods overflow me.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
I am weary with my crying. My throat is dry. My eyes fail, looking for my God.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Those who hate me without a cause are more than the hairs of my head. Those who want to cut me off, being my enemies wrongfully, are mighty. I have to restore what I did not take away.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
God, you know my foolishness. My sins aren't hidden from you.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Do not let those who wait for you be put to shame because of me, Jehovah of hosts. Do not let those who seek you be brought to dishonor through me, God of Israel.
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Because for your sake I suffer insults. Shame has covered my face.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
I have become a stranger to my brothers, a foreigner to my mother's children.
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
For the zeal of your house consumes me. The insults of those who insult you have fallen on me.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
When I wept and I fasted, it brought me insults.
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
When I made sackcloth my clothing, I became a byword to them.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Those who sit in the gate talk about me. I am the song of the drunkards.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
But as for me, my prayer is to you, Jehovah, in an acceptable time. God, in the abundance of your loving kindness, answer me in the truth of your salvation.
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Deliver me out of the mire, and do not let me sink. Let me be delivered from those who hate me, and out of the deep waters.
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Do not let the flood waters overwhelm me, neither let the deep swallow me up. Do not let the pit shut its mouth on me.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Answer me, Jehovah, for your loving kindness is good. According to the multitude of your tender mercies, turn to me.
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Do not hide your face from your servant, for I am in distress. Answer me speedily.
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Draw near to my soul, and redeem it. Ransom me because of my enemies.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
You know how I am insulted, and my shame, and my disgrace. My adversaries are all before you.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Insults have broken my heart, so that I am in despair. I looked for some to take pity, but there was none; for comforters, but I found none.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
They also gave me gall for my food. In my thirst, they gave me vinegar to drink.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Let their table before them become a snare, and a retribution, and a trap, and a stumbling block.
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Let their eyes be darkened, so that they can't see, and make their backs weak continually.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Pour out your indignation on them. Let the fierceness of your anger overtake them.
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Let their habitation be desolate, and let no one dwell in their tents.
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
For they persecute him whom you have wounded. They tell of the sorrow of those whom you have hurt.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Charge them with crime upon crime. Do not let them come into your righteousness.
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Let them be blotted out of the Book of Life, and not be written with the righteous.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
But I am in pain and distress. Let your salvation, God, protect me.
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
I will praise the name of God with a song, and will magnify him with thanksgiving.
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
It will please Jehovah better than an ox, or a bull that has horns and hoofs.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
The humble will see it and rejoice. You who seek after God, let your heart live.
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
For Jehovah hears the needy, and doesn't despise his captive people.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Let heaven and earth praise him; the seas, and everything that moves in them.
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
For God will save Zion, and build the cities of Judah. They shall settle there, and own it.
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
The children also of his servants shall inherit it. Those who love his name shall dwell in it.
