Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Save me, O God; for the waters are come in unto my soul.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
I sink in deep mire, where there is no standing: I am come into deep waters, where the floods overflow me.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
I am weary of my crying: my throat is dried: mine eyes fail while I wait for my God.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
They that hate me without a cause are more than the hairs of mine head: they that would destroy me, being mine enemies wrongfully, are mighty: then I restored that which I took not away.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
O God, thou knowest my foolishness; and my sins are not hid from thee.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Let not them that wait on thee, O Lord Yhwh of Armies, be ashamed for my sake: let not those that seek thee be confounded for my sake, O God of Israel.
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Because for thy sake I have borne reproach; shame hath covered my face.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
I am become a stranger unto my brethren, and an alien unto my mother’s children.
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
For the zeal of thine house hath eaten me up; and the reproaches of them that reproached thee are fallen upon me.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
When I wept, and chastened my soul with fasting, that was to my reproach.
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
I made sackcloth also my garment; and I became a proverb to them.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
They that sit in the gate speak against me; and I was the song of the drunkards.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
But as for me, my prayer is unto thee, O Yhwh, in an acceptable time: O God, in the multitude of thy mercy hear me, in the truth of thy salvation.
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Deliver me out of the mire, and let me not sink: let me be delivered from them that hate me, and out of the deep waters.
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Let not the waterflood overflow me, neither let the deep swallow me up, and let not the pit shut her mouth upon me.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Hear me, O Yhwh; for thy lovingkindness is good: turn unto me according to the multitude of thy tender mercies.
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
And hide not thy face from thy servant; for I am in trouble: hear me speedily.
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Draw nigh unto my soul, and redeem it: deliver me because of mine enemies.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Thou hast known my reproach, and my shame, and my dishonour: mine adversaries are all before thee.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Reproach hath broken my heart; and I am full of heaviness: and I looked for some to take pity, but there was none; and for comforters, but I found none.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
They gave me also gall for my meat; and in my thirst they gave me vinegar to drink.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Let their table become a snare before them: and that which should have been for their welfare, let it become a trap.
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Let their eyes be darkened, that they see not; and make their loins continually to shake.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Pour out thine indignation upon them, and let thy wrathful anger take hold of them.
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Let their habitation be desolate; and let none dwell in their tents.
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
For they persecute him whom thou hast smitten; and they talk to the grief of those whom thou hast wounded.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Add iniquity unto their iniquity: and let them not come into thy righteousness.
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Let them be blotted out of the book of the living, and not be written with the righteous.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
But I am poor and sorrowful: let thy salvation, O God, set me up on high.
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
I will praise the name of God with a song, and will magnify him with thanksgiving.
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
This also shall please Yhwh better than an ox or bullock that hath horns and hoofs.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
The humble shall see this, and be glad: and your heart shall live that seek God.
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
For Yhwh heareth the poor, and despiseth not his prisoners.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Let the heaven and earth praise him, the seas, and every thing that moveth therein.
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
For God will save Zion, and will build the cities of Judah: that they may dwell there, and have it in possession.
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
The seed also of his servants shall inherit it: and they that love his name shall dwell therein.
