Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Unto the end, for them that shall be changed; for David. SAVE me, O God: for the waters are come in even unto my soul.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
I stick fast in the mire of the deep: and there is no sure standing. I am come into the depth of the sea: and a tempest hath overwhelmed me.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
I have laboured with crying; my jaws are become hoarse: my eyes have failed, whilst I hope in my God.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
They are multiplied above the hairs of my head, who hate me without cause. My enemies are grown strong who have wrongfully persecuted me: then did I pay that which I took not away.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
O God, thou knowest my foolishness; and my offences are not hidden from thee:
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Let not them be ashamed for me, who look for thee, O Lord, the Lord of hosts. Let them not be confounded on my account, who seek thee, O God of Israel.
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Because for thy sake I have borne reproach; shame hath covered my face.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
I am become a stranger to my brethren, and an alien to the sons of my mother.
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
For the zeal of thy house hath eaten me up: and the reproaches of them that reproached thee are fallen upon me.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
And I covered my soul in fasting: and it was made a reproach to me.
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
And I made haircloth my garment: and I became a byword to them.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
They that sat in the gate spoke against me: and they that drank wine made me their song.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
But as for me, my prayer is to thee, O Lord; for the time of thy good pleasure, O God. In the multitude of thy mercy hear me, in the truth of thy salvation.
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Draw me out of the mire, that I may not stick fast: deliver me from them that hate me, and out of the deep waters.
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Let not the tempest of water drown me, nor the deep swallow me up: and let not the pit shut her mouth upon me.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Hear me, O Lord, for thy mercy is kind; look upon me according to the multitude of thy tender mercies.
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
And turn not away thy face from thy servant: for I am in trouble, hear me speedily.
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Attend to my soul, and deliver it: save me because of my enemies.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Thou knowest my reproach, and my confusion, and my shame.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
In thy sight are all they that afflict me; my heart hath expected reproach and misery. And I looked for one that would grieve together with me, but there was none: and for one that would comfort me, and I found none.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
And they gave me gall for my food, and in my thirst they gave me vinegar to drink.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Let their table become as a snare before them, and a recompense, and a stumblingblock.
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Let their eyes be darkened that they see not; and their back bend thou down always.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Pour out thy indignation upon them: and let thy wrathful anger take hold of them.
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Let their habitation be made desolate: and let there be none to dwell in their tabernacles.
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Because they have persecuted him whom thou hast smitten; and they have added to the grief of my wounds.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Add thou iniquity upon their iniquity: and let them not come into thy justice.
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Let them be blotted out of the book of the living; and with the just let them not be written.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
But I am poor and sorrowful: thy salvation, O God, hath set me up.
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
I will praise the name of God with a canticle: and I will magnify him with praise.
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
And it shall please God better than a young calf, that bringeth forth horns and hoofs.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Let the poor see and rejoice: seek ye God, and your soul shall live.
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
For the Lord hath heard the poor: and hath not despised his prisoners.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Let the heavens and the earth praise him; the sea, and every thing that creepeth therein.
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
For God will save Sion, and the cities of Juda shall be built up. And they shall dwell there, and acquire it by inheritance.
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
And the seed of his servants shall possess it; and they that love his name shall dwell therein.
