Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
For the end, [a Psalm] of David, for alternate [strains]. Save me, O God; for the waters have come in to my soul.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
I am stuck fast in deep mire, and there is no standing: I am come in to the depths of the sea, and a storm has overwhelmed me.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
I am weary [of] crying, my throat has become hoarse; mine eyes have failed by my waiting on my God.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
They that hate me without a cause are more than the hairs of my head: my enemies that persecute me unrighteously are strengthened: then I restored that which I took not away.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
O God, you know my foolishness; and my transgressions are not hidden from you.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Let not them that wait on you, O Lord of hosts, be ashamed on my account: let not them that seek you, be ashamed on my account, O God of Israel.
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
For I have suffered reproach for your sake; shame has covered my face.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
I became strange to my brethren, and a stranger to my mother's children.
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
For the zeal of your house has eaten me up; and the reproaches of them that reproached you are fallen upon me.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
And I bowed down my soul with fasting, and that was made my reproach.
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
And I put on sackcloth for my covering; and I became a proverb to them.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
They that sit in the gate talked against me, and they that drank wine sang against me.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
But I [will cry] to you, O Lord, in my prayer; O God, it is a propitious time: in the multitude of your mercy hear me, in the truth of your salvation.
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Save me from the mire, that I stick not [in it]: let me be delivered from them that hate me, and from the deep waters.
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Let not the waterflood drown me, nor let the deep swallow me up; neither let the well shut its mouth upon me.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Hear me, O Lord; for your mercy is good: according to the multitude of your compassions look upon me.
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
And turn not away your face from your servant; for I am afflicted: hear me speedily.
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Draw near to my soul and redeem it: deliver me because of mine enemies.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
For you know my reproach, and my shame, and my confusion; all that afflict me are before you.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
My soul has waited for reproach and misery; and I waited for one to grieve with me, but there was none; and for one to comfort me, but I found none.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
They gave [me] also gall for my food, and made me drink vinegar for my thirst.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Let their table before them be for a snare, and for a recompense, and for a stumbling block.
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Let their eyes be darkened that they should not see; and bow down their back continually.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Pour out your wrath upon them, and let the fury of your anger take hold on them.
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Let their habitation be made desolate; and let there be no inhabitant in their tents:
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Because they persecuted him whom you have struck; and they have added to the grief of my wounds.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Add iniquity to their iniquity; and let them not come into your righteousness.
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Let them be blotted out of the book of the living, and let them not be written with the righteous.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
I am poor and sorrowful; but the salvation of your countenance has helped me.
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
I will praise the name of my God with a song, I will magnify him with praise;
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
and [this] shall please God more than a young calf having horns and hoofs.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Let the poor see and rejoice; seek the Lord diligently, and you shall live.
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
For the Lord hears the poor, and does not set at nothing his fettered ones.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Let the heavens and the earth raise him, the sea, and all things moving in them.
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
For God will save Sion, and the cities of Judea shall be built; and [men] shall dwell there, and inherit it.
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
And the seed of his servants shall possess it, and they that love his name shall dwell therein.
