Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Til Sangmesteren. Til Liljerne. Af David.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Frels mig Gud, thi Vandene naar mig til Sjælen,
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
jeg er sunket i bundløst Dynd, hvor der intet Fodfæste er, kommet i Vandenes Dyb, og Strømmen gaar over mig;
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
træt har jeg skreget mig, Struben brænder, mit Øje er mat af at bie paa min Gud;
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
flere end mit Hoveds Haar er de, der hader mig uden Grund, mange er de, som vil mig til Livs, uden Skel er mig fjendske; hvad jeg ikke har ranet, skal jeg dog erstatte!
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Gud, du kender min Daarskab, min Skyld er ej skjult for dig.
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Lad mig ej bringe Skam over dem, som bier paa dig, o Herre, Hærskarers HERRE, lad mig ej bringe Skændsel over dem, der søger dig, Israels Gud!
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
Thi for din Skyld bærer jeg Spot, mit Aasyn dækkes af Skændsel;
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
fremmed er jeg for mine Brødre, en Udlænding for min Moders Sønner.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Thi Nidkærhed for dit Hus har fortæret mig, Spotten mod dig er faldet paa mig;
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
jeg spæged min Sjæl med Faste, og det blev mig til Spot;
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
i Sæk har jeg klædt mig, jeg blev dem et Mundheld.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
De, der sidder i Porten, taler om mig, ved Drikkelagene synger de om mig.
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Men jeg beder, HERRE, til dig i Naadens Tid, o Gud, i din store Miskundhed svare du mig!
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Frels mig med din trofaste Hjælp fra Dyndet, at jeg ikke skal synke; red mig fra dem, der hader mig, fra Vandenes Dyb,
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
lad Strømmen ikke gaa over mig; lad Dybet ikke sluge mig eller Brønden lukke sig over mig.
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Svar mig, HERRE, thi god er din Naade, vend dig til mig efter din store Barmhjertighed;
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
dit Aasyn skjule du ej for din Tjener, thi jeg er i Vaade, skynd dig og svar mig;
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
kom til min Sjæl og løs den, fri mig for mine Fjenders Skyld!
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Du ved, hvorledes jeg smædes og bærer Skam og Skændsel; du har Rede paa alle mine Fjender.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Spot har ulægeligt knust mit Hjerte; jeg bied forgæves paa Medynk, paa Trøstere uden at finde;
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
de gav mig Malurt at spise og slukked min Tørst med Eddike.
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Lad Bordet foran dem blive en Snare, deres Takofre blive en Fælde;
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
lad Øjnene slukkes, saa Synet svigter, lad Lænderne altid vakle!
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Din Vrede udøse du over dem, din glødende Harme naa dem;
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
deres Teltlejr blive et Øde, og ingen bo i deres Telte!
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Thi de forfølger den, du slog, og øger Smerten for dem, du saared.
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Tilregn dem hver eneste Brøde, lad dem ikke faa Del i din Retfærd;
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
lad dem slettes af Livets Bog, ej optegnes blandt de retfærdige!
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Men mig, som er arm og lidende, bjærge din Frelse, o Gud!
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
Jeg vil prise Guds Navn med Sang og ophøje ham med Tak;
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
det er mer for HERREN end Okser, end Tyre med Horn og Klove!
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Naar de ydmyge ser det, glæder de sig; I, som søger Gud, eders Hjerte oplives!
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Thi HERREN laaner de fattige Øre, han agter ej fangne Venner ringe.
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
Himmel og Jord skal prise ham, Havet og alt, hvad der rører sig der;
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
thi Gud vil frelse Zion og opbygge Judas Byer; der skal de bo og tage det i Eje; hans Tjeneres Afkom skal arve det, de, der elsker hans Navn, skal bo deri.
