Zsoltárok 69

1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

Luwasa ako, Oh Dios; Kay ang mga tubig misalanap hangtud sa akong kalag.

2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

Nahaunlod ako sa yanang nga halalum, diin dili mahimo ang pagtindog: Nahidangat ako ngadto sa halalum nga mga tubig, diin ang mga baha minglunop kanako.

3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

Naluya ako sa akong pagtu-aw; nauga na ang akong totonlan: Ang akong mga mata nahalap na samtang nagahulat ako sa akong Dios.

4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

(Sila) nga nanagdumot kanako sa walay gipasikaran labi pang daghan kay sa mga buhok sa akong ulo: (Sila) nga buot molaglag kanako, sanglit akong mga kaaway nga sa walay hinungdan, mga gamhanan man: Kadtong wala nako kuhaa, kinahanglan akong igauli.

5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:

Oh Dios, ikaw nasayud sa akong mga kabuangan; Ug ang akong mga sala wala matago gikan kanimo.

6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

Ayaw itugot nga (sila) nga nanaghulat kanimo mahamutang sa kaulaw pinaagi kanako, Oh Ginoong Jehova sa mga panon: Ayaw itugot nga mawad-an sa kadungganan pinaagi kanako kadtong mga nanagpangita kanimo, Oh Dios sa Israel.

7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.

Tungod sa gugma alang kanimo nag-antus ako ug pagtamay; Ang kaulaw nagtabon sa akong nawong.

8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

Nahimo ako nga dumuloong sa akong mga kaigsoonan, Ug usa ka nahamulag sa mga anak sa akong inahan.

9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

Kay ang pagpaningkamot sa imong balay naglamoy kanako; Ug ang mga pagpakaulaw nila nga nanagpakaulaw kanimo nangahulog sa ibabaw nako.

10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.

Sa diha nga ako naghilak, ug nagcastigo sa akong kalag uban ang pagpuasa, Kadto maoy alang sa pagtamay kanako.

11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

Sa diha nga gihimo ko ang sako nga akong bisti, Ako nahimo nga usa ka pagya nila.

12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

(Sila) nga nanaglingkod sa ganghaan nagsulti mahatungod kanako; Ug ako mao ang awit sa mga palahubog.

13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.

apan mahitungod kanako, ang akong pag-ampo anha kanimo, Oh Jehova, sa panahon nga nahamut-an: Oh Dios, sa kadagaya sa imong mahigugmaong-kalolot, Tubaga ako diha sa kamatuoran sa imong kaluwasan.

14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;

Luwasa ako gikan sa yanang, ug ayaw itugot nga ako mahiunlod: Pagagawason mo ako gikan kanila nga nanagdumot kanako, ug gikan sa mga halalum nga mga tubig.

15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

Ayaw ako pag-ipabanlas sa baha sa tubig, Ni ipalamoy mo ako sa kahiladman; Ug ayaw pag-ipatak-um kanako ang baba sa gahong.

16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

Tubaga ako, Oh Jehova; kay ang imong mahigugmaong-kalolot maayo man: Sumala sa gidaghanon sa imong mga malomong kalooy, molingi ka kanako.

17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

Ug ayaw pagtagoi ang imong nawong gikan sa imong alagad; Kay ania ako sa kagul-anan; tubaga ako sa madali.

18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

Pahaduol ka sa akong kalag, ug tubson mo kini: Lukaton mo ako tungod sa akong mga kaaway.

19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

Ikaw nahibalo pagpakaulaw kanako, ug sa akong kaulaw, ug sa akong pagkatinamay: Sa atubangan mo anaa ang tanan ko nga mga kaaway.

20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

Ang pagpakaulaw nakadugmok sa akong kasingkasing; ug ako natugob sa mga kasub-anan: Ug nangita ako ug uban nga malooy kanako, apan walay mausa; Ug sa mga maglilipay, apan wala akoy hingkaplagan.

21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

Kanako nanaghatag (sila) usab ug apdo nga akong pagakan-on; Ug sa akong kauhaw gihatagan ako nila ug suka nga pagaimnon.

22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

Himoa ang ilang lamesa sa atubangan nila nga usa ka bitik; Ug sa diha nga anaa (sila) sa pakigdait, himoa kini nga usa ka lit-ag.

23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

Pangitngiti ang ilang mga mata aron (sila) dili makakita; Ug himoa nga magapadayon ang ilang mga hawak sa pagkurog.

24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.

Ibubo sa ibabaw nila ang imong kaligutgut, Ug himoa nga ang kabangis sa imong kasuko makaagpas kanila.

25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;

Himoa nga ang ilang puloy-anan mabiniyaan; Ayaw itugot nga may magapuyo sa ilang mga balong-balong.

26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.

Kay ilang gilutos siya nga imong gihampak; Ug gisugilon nila ang kasakit niadtong mga gisamaran mo.

27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

Idugang ang kasal-anan ngadto sa ilang kasal-anan; Ug ayaw (sila) padangata diha sa imong pagkamatarung.

28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.

Ipapapas (sila) gikan sa basahon sa kinabuhi, Ug (sila) dili ipasulat lakip sa mga matarung.

29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

Apan ako kabus ug masulob-on: Itugot, Oh Dios, nga ang imong kaluwasan magabayaw kanako sa itaas.

30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

Pagadayegon ko ang ngalan sa Dios uban sa usa ka awit, Ug pagapadakuon siya uban sa pagpasalamat.

31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.

Ug kini makapahamuot kang Jehova labi pa kay sa usa ka halad nga vaca, Kun usa ka lakeng vaca nga adunay mga sungay ug mga kuko.

32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!

Ang mga maaghup nakakita niini, ug nangalipay (sila) Kamo nga nanagpangita sa Dios, buhia ang inyong kasingkasing.

33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.

Kay si Jehova nagapatalinghug sa mga hangul, Ug wala magtamay sa iyang mga binilanggo.

34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

Padayega kaniya ang langit ug ang yuta, Ang kadagatan, ug ang tanang mga nagalihok diha kanila.

35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.

Kay ang Dios magaluwas sa Sion ug magatukod sa mga ciudad sa Juda; Ug (sila) managpuyo didto ug manag-iya niini.

36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.

Ug ang kaliwat usab sa iyang mga ulipon magapanunod niini; Ug (sila) nga nahigugma sa iyang ngalan managpuyo didto.