Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
За първия певец, по криновете, Давидов псалом Избави ме, Боже; Защото водите стигнаха до душата ми.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Потъвам в дълбока тиня, гдето няма твърдо място да застана; Стигнах в дълбоки води, гдето потопът ме покрива.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Изнемогвам от викане; гърлото ми е изсъхнало; Очите ми чезнат, докато чакам моя Бог.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Тия, които ме мразят без причина, се умножиха повече от космите на главата ми; Укрепиха се моите погубители, които неправедно са мои неприятели; Тогава ме заставиха да върна онова, което не бях грабнал.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Боже, Ти знаеш безумието ми; И прегрешенията ми не са скрити от Тебе.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Господи Иеова на Силите, да се не посрамят покрай мене ония, които Те чакат; Боже Израилев, да се на опозорят покрай мене ония, които Те търсят.
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Защото заради Тебе претърпях поругание. Срам покри лицето ми.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
Чужда станах на братята си, И странен на чадата на майка ми.
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Защото ревността за Твоя дом ме изяде, И укорите на ония, които укоряват Тебе, паднаха върху мене.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Когато плачех в душата си с пост, Това ми стана за укор;
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Когато облякох вретище за дреха, Станах им за поговорка.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
За мене приказват седящите в портата; И аз станах песен на пияниците.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Но аз към Тебе отправям молитвата си, Господи, в благоприятно време; Боже, послушай ме според голямата Твоя милост, Според верността на Твоето спасение.
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Избави ме от тинята, за да не потъна; Нека бъда избавен от ония, които ме мразят, и от дълбоките води.
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Не дай да ме завлече устрема на водите, Нито да ме погълне дълбочината; И не дай да затвори ямата устието си над мене.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Послушай ме, Господи, защото е благо Твоето милосърдие; Според много Твои благи милости погледни на мене;
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
И не скривай лицето Си от слугата Си, Понеже съм в утеснение; бърже ме послушай.
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Приближи се при душата ми и я изкупи; Изкупи ме поради неприятелите ми.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Ти знаеш как ме укоряват, Как ме посрамват и ме опозоряват; Пред тебе са всичките мои противници.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Укор съкруши сърцето ми, и съм много отпаднал; И чаках да ме пожали някой, но нямаше никой, - И утешители, но не намерих.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
И дадоха ми жлъчка за ядене, И в жаждата ми ме напоиха с оцет.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Трапезата им пред тях нека им стане примка, И когато са на мира нека стане клопка.
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Да се помрачат очите им та да не видят; И чреслата им направи непрестанно да се тресат.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Излей на тях негодуванието Си; И пламъкът на гнева Ти нека ги постигне.
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Жилището им да запустее, И в шатрите им да няма кой да живее.
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Защото те гонят онзи, когото Ти си поразил, И говорят за болката на ония, които Ти си наранил.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Приложи беззаконие на беззаконието им; И да не участвуват в Твоята правда.
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Да се изличат от книгата на живота, И с праведните да се не запишат.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
А мене, който съм сиромах и скръбен, Да ме възвиши, Боже, Твоето спасение.
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Ще хваля името на Бога с песен, И ще Го възвелича с хваления;
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
И това ще угоди Господу Повече от вол, - от юнец имащ рога и копита.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Смирените ще видят и ще се зарадват; И вие, които търсите Бога, вашето сърце ще се съживи.
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Защото Господ слуша немощните, И запрените Си не презира.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Нека Го хвалят небето и земята, Моретата, и всичко, което се движи в тях.
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
Защото Бог ще избави Сиона, и ще съгради Юдовите градове; И людете Му ще се заселят там, и ще го владеят.
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
Още и потомството на слугите Му ще го наследи, И ония, които обичат името Му, ще живеят в него.
