Zsoltárok 68
1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.
A karmesternek. Dávidtól. Zsoltár. Ének. Keljen föl Isten, szélyedjenek el ellenei és futamodjanak meg gyűlölői előle.
2 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;
Mint elhajtatik füst, hajtsad el őket; mint elolvad viasz tűz elől, veszszenek el a gonoszok Isten elől!
3 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.
De az igazak örüljenek, vigadjanak Isten előtt, örvendjenek örömmel!
4 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.
Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét; töltsetek föl utat, a pusztaságokon hajtónak – Jáh a neve – és vigadjatok előtte!
5 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.
Árváknak atyja s özvegyeknek birája Isten, az ő szent hajlékában;
6 Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
Isten magánosokat letelepít a házban, foglyokat kivezet boldogulásra; ámde pártütők sivár földön laknak.
7 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: (Szela)
Isten! mikor elindultál néped előtt, mihor lépdeltél a sivatagon – Széla –
8 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.
a föld megrendült, az egek is csepegtek Isten előtt, ez a Színáj Isten, Izraél Istene előtt.
9 Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
Esőt bőviben permeteztetsz, Isten; birtokodat, a lankadtat, te szilárdítod meg.
10 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
Csapatod letelepedett benne, elkészíted azt jóságodban a szegénynek, oh Isten.
11 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.
Az Úr szózatot ad, a hirhozók nagy seregben vannak:
12 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
Seregek királyai bolyongnak, bolyongnak, s a háznak aszszonya osztja a zsákmányt.
13 Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.
Avagy feküdnétek az aklok között? Galambnak szárnyai ezüsttel borítvák és szárnytollai zöldes aranynyal.
14 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon.
Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, hófehéres volt a Czalmónon.
15 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
Isten hegye a Básán hegye, kúpozatos hegy a Básán hegye.
16 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké!
Miért sandítotok, kúpozatos hegyek ti, a hegyre, melyet Isten megkívánt székhelyéül? Lakni is fogja az Örökkévaló mindétig.
17 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában.
Isten szekere sok tízezernyi, ismételten ezernyi; az Úr van rajtuk – Színaj a szentélyben!
18 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten!
Fölszálltál a magasba, ejtettél foglyot, vettél ajándékokat az emberek közűl; pártütők is lakni fognak Jáhnál, Istennél.
19 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! (Szela)
Áldva legyen az Úr, napról-napra, hord bennünket; az Isten a mi segítségünk. Széla.
20 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
Az Isten nekünk megsegítésre való Isten, a az Örökkévalónál, az Úrnál vannak kiszabadítások a halálból.
21 Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.
Bizony, Isten ősszezúzza ellenségei fejét, hajas fejetetejét a bűneiben járónak.
22 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,
Szólt az Úr: Básánból hozom vissza, visszahozom a tenger mélységeiből:
23 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.
azért hogy vérbe mártsad lábadat, ebeid nyelvének az ellenségekben legyen része.
24 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
Látták járataidat, Isten, Istenemnek, királyomnak járatait a szentélyben.
25 Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.
Elől mentek énekesek, azután hárfások, dobverő leányzók közepette.
26 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
Gyülekezetekben áldjátok Istent, az Urat, Izraél forrásából valók ti!
27 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei.
Ott van Benjámin, a legifjabbik, vezetőjük, Jehúda nagyjai, néptömegükkel, Zebúlún nagyjai, Naftáli nagyjai.
28 Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
Elrendelte Istened hatalmadat – hatalmas légy, oh Isten, a ki ezt művelted értünk,
29 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
templomodból Jeruzsálem fölött! Neked visznek királyok ajándékot.
30 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
Dorgáld meg a nádasnak vadját, bikák csordáját népek borjai közt, az ezüst rudakon tipródót, szétszórva a karczokat kedvelő népeket.
31 Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
Eljönnek főurak Egyiptomból, Kús sietve terjeszti kezeit Istenhez.
32 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! (Szela)
Királyságai a földnek, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak- Széla-,
33 A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval.
annak a ki hajt az ősrégi egek egein; íme hallatja hangját, hatalmas hangot.
34 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van.
adjatok hatalmat Istennek! Izraélen van fensége és hatalma a felhőkben.
35 Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!
Félelmetes az Isten a te szentélyeidből; Izraél Istene, ő ad hatalmat és erősödést a népnek. Áldva legyen Isten.
