Zsoltárok 68
1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.
To the Chief Musician. David’s. A Melody, a Song. Let God arise, let his enemies be scattered, Yea let them that hate him flee before him:
2 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;
As smoke is driven about, Let them be driven about, —As wax is melted before a fire, Let the lawless perish before God.
3 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.
But let, the righteous, be glad, let them exult before God, Yea let them rejoice with gladness.
4 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.
Sing ye to God, Make music of his Name, —Lift up (a song), to him that rideth through the waste plains, —Since Yah is his name, exult ye before him.
5 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.
The father of the fatherless, And the advocate of widows, Is God, in his holy habitation.
6 Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
God, is he that causeth the solitary to dwell in a home, That bringeth out prisoners into prosperity, But, the rebellious, have made their habitation in a sunburnt land.
7 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: (Szela)
O God! When thou camest forth before thy people, When thou didst stride through the wilderness, (Selah)
8 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.
Earth, trembled, Yea, the heavens, dripped at the presence of God, —This Sinai—at the presence of God, the God of Israel.
9 Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
A bounteous rain, dost thou shed abroad, O God, upon thine inheritance, When exhausted, thou thyself, hast supported it:
10 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
Thy living host, have remained therein, Thou dost provide, in thy bounty, for the humbled ones—O God!
11 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.
Let, My Lord, but give the word, The herald bands, will be a mighty host:
12 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
Kings of armies, they flee! they flee! And, she that stayeth at home, shall share the spoil.
13 Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.
Though ye rest between the folds, The wings of the dove, shall be covered with silver, And, her pinions, with green-shimmering gold.
14 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon.
When the Almighty scattereth kings therein, It will gleam like snow in the gloom:
15 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
A mighty mountain, is the mountain of Bashan, A mountain of peaks, is the mountain of Bashan!—
16 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké!
Wherefore start ye up, ye mountains, ye peaks? The mountain God hath coveted for his habitation, Surely, Yahweh will inhabit it ever!
17 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában.
The chariots of God, are two myriads—thousands repeated, My Lord, is among them Sinai, is in the sanctuary!
18 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten!
Thou hast ascended on high, Thou hast led in procession a body of captives, Thou hast received gifts consisting of men, Yea even the rebellious, That, Yah, Elohim, might settle down to rest.
19 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! (Szela)
Blessed be My Lord! Day by day, he beareth our burden for us, GOD himself, is our salvation. (Selah)
20 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
The GOD we have, is a GOD of saving deeds, And, due to Yahweh, My Lord, are escapes from death.
21 Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.
Yea, God himself, will smite through the head of his foes, —The hairy crown of him that is marching on in his guilty deeds.
22 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,
Said My Lord, From Bashan, will I bring back, —I will bring back from the depths of the sea:
23 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.
That thou mayest bathe thy foot in blood, —The tongue of thy dogs, from the foes, hath its portion.
24 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
They have seen thy progress O God, The progress of my GOD, my king into the sanctuary:
25 Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.
In front are the singers, Behind are the harpers, In the midst of damsels playing on timbrels:
26 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
In the congregations, bless ye God, My Lord, from among the called of Israel:
27 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei.
There, is Benjamin, the Diminutive—ruling them, The princes of Judah—their throng, The princes of Zebulun, The princes of Naphtali.
28 Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
Thy God hath commanded thy strength, —The strength, O God, which thou hast wrought for us.
29 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
Because of thy temple above Jerusalem, Unto thee, shall kings bear along a gift—
30 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
Rebuke thou, The wild beast of the reeds, The herd of mighty oxen among the calves of the peoples—Each one bowing down with bars of silver, —Scatter thou the peoples, who in wars take delight.
31 Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
Ambassadors come out of Egypt, The Ethiopian, eagerly stretcheth out his hands, unto God.
32 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! (Szela)
Ye kingdoms of the earth, sing unto God, Praise in song Adonay. (Selah)
33 A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval.
Unto him that rideth upon the most ancient heavens, Lo! he uttereth his voice, a voice of strength.
34 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van.
Ascribe ye strength unto God, —Over Israel, is his majesty, And his strength, in the skies. To be revered is God, for his sanctuary, —
35 Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!
As for the GOD of Israel, he, is giving strength and abundant might to the people. Blessed be God!
