Zsoltárok 68
1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.
For the Chief Musician. A Psalm of David, a Song. Let God arise, let his enemies be scattered; let them also that hate him flee before him.
2 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;
As smoke is driven away, so drive them away: as wax melteth before the fire, so let the wicked perish at the presence of God.
3 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.
But let the righteous be glad; let them exult before God: yea, let them rejoice with gladness.
4 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.
Sing unto God, sing praises to his name: cast up a highway for him that rideth through the deserts; his name is JAH; and exult ye before him.
5 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.
A father of the fatherless, and a judge of the widows, is God in his holy habitation.
6 Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
God setteth the solitary in families: he bringeth out the prisoners into prosperity: but the rebellious dwell in a parched land.
7 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: (Szela)
O God, when thou wentest forth before thy people, when thou didst march through the wilderness; (Selah)
8 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.
The earth trembled, the heavens also dropped at the presence of God: [even] yon Sinai [trembled] at the presence of God, the God of Israel.
9 Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
Thou, O God, didst send a plentiful rain, thou didst confirm thine inheritance, when it was weary.
10 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
Thy congregation dwelt therein: thou, O God, didst prepare of thy goodness for the poor.
11 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.
The Lord giveth the word: the women that publish the tidings are a great host.
12 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
Kings of armies flee, they flee: and she that tarrieth at home divideth the spoil.
13 Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.
Will ye lie among the sheepfolds, [as] the wings of a dove covered with silver, and her pinions with yellow gold?
14 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon.
When the Almighty scattered kings therein, [it was as when] it snoweth in Zalmon.
15 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
A mountain of God is the mountain of Bashan; an high mountain is the mountain of Bashan.
16 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké!
Why look ye askance, ye high mountains, at the mountain which God hath desired for his abode? yea, the LORD will dwell [in it] for ever.
17 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában.
The chariots of God are twenty thousand, even thousands upon thousands: the Lord is among them, [as in] Sinai, in the sanctuary.
18 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten!
Thou hast ascended on high, thou hast led [thy] captivity captive; thou hast received gifts among men, yea, [among] the rebellious also, that the LORD God might dwell [with them].
19 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! (Szela)
Blessed be the Lord, who daily beareth our burden, even the God who is our salvation. (Selah)
20 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
God is unto us a God of deliverances; and unto JEHOVAH the Lord belong the issues from death.
21 Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.
But God shall smite through the head of his enemies, the hairy scalp of such an one as goeth on still in his guiltiness.
22 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,
The Lord said, I will bring again from Bashan, I will bring [them] again from the depths of the sea:
23 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.
That thou mayest dip thy foot in blood, that the tongue of thy dogs may have its portion from [thine] enemies.
24 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
They have seen thy goings, O God, even the goings of my God, my King, into the sanctuary.
25 Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.
The singers went before, the minstrels followed after, in the midst of the damsels playing with timbrels.
26 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
Bless ye God in the congregations, even the Lord, [ye that are] of the fountain of Israel.
27 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei.
There is little Benjamin their ruler, the princes of Judah [and] their council, the princes of Zebulun, the princes of Naphtali.
28 Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
Thy God hath commanded thy strength: strengthen, O God, that which thou hast wrought for us.
29 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
Because of thy temple at Jerusalem kings shall bring presents unto thee.
30 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
Rebuke the wild beast of the reeds, the multitude of the bulls, with the calves of the peoples, trampling under foot the pieces of silver; he hath scattered the peoples that delight in war.
31 Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
Princes shall come out of Egypt; Ethiopia shall haste to stretch out her hands unto God.
32 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! (Szela)
Sing unto God, ye kingdoms of the earth; O sing praises unto the Lord; (Selah)
33 A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval.
To him that rideth upon the heavens of heavens, which are of old; lo, he uttereth his voice, [and that] a mighty voice.
34 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van.
Ascribe ye strength unto God: his excellency is over Israel, and his strength is in the skies.
35 Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!
O God, [thou art] terrible out of thy holy places: the God of Israel, he giveth strength and power unto [his] people. Blessed be God.
