Zsoltárok 67

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének. Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. (Szela)

In finem, in hymnis. Psalmus cantici David. [Deus misereatur nostri, et benedicat nobis; illuminet vultum suum super nos, et misereatur nostri:

2 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.

ut cognoscamus in terra viam tuam, in omnibus gentibus salutare tuum.

3 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

Confiteantur tibi populi, Deus: confiteantur tibi populi omnes.

4 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. (Szela)

Lætentur et exsultent gentes, quoniam judicas populos in æquitate, et gentes in terra dirigis.

5 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

Confiteantur tibi populi, Deus: confiteantur tibi populi omnes.

6 A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;

Terra dedit fructum suum: benedicat nos Deus, Deus noster!

7 Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!

Benedicat nos Deus, et metuant eum omnes fines terræ.]