Zsoltárok 67

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének. Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. (Szela)

A karmesternek. A hárfajátékon. Zsoltár. Ének. Isten kegyelmezzen nekünk és áldjon meg minket, arczát felénk világíttassa. Széla.

2 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.

Hogy megismerjék a földön utadat, mind a nemzetek között segítségedet.

3 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak a népek mindannyian.

4 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. (Szela)

Örüljenek és ujjongjanak a nemzetek, mert egyenességgel itéled a népeket s a nemzeteket a földön vezérled. Széla.

5 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak téged a népek mindannyian.

6 A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;

A föld megadta termését; áldjon meg bennünket Isten, a mi Istenünk,

7 Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!

áldjon meg minket Isten és féljék őt mind a föld végei.