Zsoltárok 67

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének. Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. (Szela)

Dem Sangmeister. Zum Saitenspiel. Ein Psalm, ein Lied. Gott, sei uns gnädig und segne uns, Er lasse Sein Angesicht leuchten bei uns. (Selah)

2 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.

Daß man erkenne Deinen Weg auf Erden, unter allen Völkerschaften Dein Heil.

3 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

Dich bekennen, Gott, die Völker, Dich bekennen alle Völker.

4 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. (Szela)

Die Volksstämme sind fröhlich und lobpreisen, daß die Völker Du richtest in Geradheit, und die Volksstämme führest auf Erden. (Selah)

5 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

Dich bekennen, Gott, die Völker, alle Völker bekennen Dich.

6 A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;

Die Erde gibt ihr Gewächs. Es segnet uns Gott, unser Gott.

7 Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!

Gott segne uns, und alle Enden der Erde sollen Ihn fürchten, Dein Heil.