Zsoltárok 67

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének. Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. (Szela)

Dem Vorsänger. Mit Saitenspiel. Ein Psalmlied. Gott sei uns gnädig und segne uns, er lasse sein Antlitz bei uns leuchten, (Pause)

2 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.

daß man auf Erden deinen Weg erkenne, unter allen Nationen dein Heil.

3 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

Es sollen dir danken die Völker, o Gott, dir danken alle Völker. (Pause)

4 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. (Szela)

Die Nationen sollen sich freuen und jauchzen, weil du die Völker recht richtest und die Nationen auf Erden führst! (Pause)

5 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

Es sollen dir danken die Völker, o Gott, dir danken alle Völker!

6 A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;

Das Land gibt sein Gewächs; es segne uns Gott, unser Gott;

7 Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!

es segne uns Gott, und alle Welt fürchte ihn!