Zsoltárok 67

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének. Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. (Szela)

Ha na hɛnɔ la. Woadzii ɖe kasaŋku ŋu. Mawu, ve mía nu, eye nàyra mí, na wò mo naklẽ ɖe mía dzi, (Sela)

2 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.

Ale be woanya wò mɔwo le anyigba dzi kple wò xɔxɔ le dukɔwo dome.

3 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

O! Mawu, dukɔwo akafu wò, anyigbadzidukɔwo katã akafu wò.

4 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. (Szela)

Dukɔwo akpɔ dzidzɔ, adzi ha, atso aseye, elabena èɖu dukɔwo dzi le dzɔdzɔenyenye me, eye nèkplɔ anyigbadzidukɔwo. (Sela)

5 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

Mawu, dukɔwo katã akafu wò; wòe dukɔwo katã akafu.

6 A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;

Ekema anyigba ana woaxa eƒe nukuwo fũu, eye Mawu, míaƒe Mawu la ayra mí.

7 Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!

Mawu ayra mí, eye anyigba ƒe mlɔenutɔwo katã avɔ̃e.