Zsoltárok 67

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének. Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. (Szela)

(Til sangmesteren. Med strengespil. En salme. En sang.) Gud være os nådig og velsigne os, han lade sit Ansigt lyse over os (Sela)

2 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.

for at din Vej må kendes på Jorden, din Frelse blandt alle Folk.

3 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

Folkeslag skal takke dig, Gud, alle Folkeslag takke dig;

4 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. (Szela)

Folkefærd skal glædes og juble, thi med Retfærd dømmer du Folkeslag, leder Folkefærd på Jorden, (Sela)

5 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

Folkeslag skal takke dig Gud, alle Folkeslag takke dig!

6 A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;

Landet har givet sin Grøde, Gud, vor Gud, velsigne os,

7 Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!

Gud velsigne os, så den vide Jord må frygte ham!