Zsoltárok 67

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének. Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. (Szela)

Til Sangmesteren. Med Strengespil. En Salme. En Sang.

2 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.

Gud være os naadig og velsigne os, han lade sit Ansigt lyse over os, (Sela)

3 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

for at din Vej maa kendes paa Jorden, din Frelse blandt alle Folk.

4 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. (Szela)

Folkeslag skal takke dig, Gud, alle Folkeslag takke dig;

5 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

Folkefærd skal glædes og juble, thi med Retfærd dømmer du Folkeslag, leder Folkefærd paa Jorden. (Sela)

6 A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;

Folkeslag skal takke dig, Gud, alle Folkeslag takke dig!

7 Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!

Landet har givet sin Grøde, Gud, vor Gud, velsigne os, Gud velsigne os, saa den vide Jord maa frygte ham!