Zsoltárok 67

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének. Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. (Szela)

Til Sangmesteren; med Strengeleg; en Psalme, en Sang.

2 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.

Gud være os naadig og velsigne os; han lade sit Ansigt lyse for os (Sela)

3 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

at man maa kende din Vej paa Jorden, din Frelse iblandt alle Hedninger!

4 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. (Szela)

Dig skulle Folkestammerne prise, o Gud! dig skulle Folkestammerne prise alle tilsammen.

5 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

Folkeslag skulle glæde sig og synge med Fryd; thi du dømmer Folkestammer med Ret, og Folkeslag paa Jorden dem fører du. (Sela)

6 A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;

Dig skulle Folkestammerne prise, o Gud! dig skulle Folkestammerne prise alle tilsammen.

7 Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!

Landet har givet sin Grøde; Gud, vor Gud, vil velsigne os. Gud vil velsigne os, og alle Jordens Grænser skulle frygte ham.