Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Dawid dwom. Asase nyinaa momfa ahosɛpɛ nteam mma Onyankopɔn!
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Monto ne din animuonyamhyɛ ho dwom; momma nʼayɛyie nyɛ animuonyamhyɛ!
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Monse Onyankopɔn sɛ, “Wo nneyɛɛ yɛ nwanwa wo tumi so na wʼatamfoɔ nyinaa de suro koto wʼanim.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Asase nyinaa koto wo; wɔto ayɛyi dwom ma wo, wɔto dwom kamfo wo din.”
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Mommra mmɛhwɛ deɛ Onyankopɔn ayɛ; anwanwadeɛ a wayɛ wɔ nnipa mu.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Ɔmaa ɛpo yɛɛ asase kesee; wɔnante twaa asuo no. Mommra na yɛnni ahurisie wɔ ne mu.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Ɔde ne tumi di ɔhene daa daa, na ɔde nʼani nso hwɛ aman so. Mma atuatefoɔ nsɔre ntia no.
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Ao aman nyinaa, monhyira yɛn Onyankopɔn, momma wɔnte mo nkamfo no nnyegyeɛ.
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
Wahwɛ yɛn nkwa so na wamma yɛn nan anwatiri.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Na wo, Ao Onyankopɔn, wosɔɔ yɛn hwɛeɛ; na wohoaa yɛn ho sɛ dwetɛ.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Wode yɛn kɔguu nneduadan mu na wode nneɛma a ɛyɛ duru too yɛn akyi.
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
Womaa yɛn atamfoɔ twi faa yɛn so; yɛfaa ogya ne nsuo mu, nanso wode yɛn baa baabi a nnepa abu so.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Mede ɔhyeɛ afɔdeɛ bɛba wʼasɔredan mu na madi ɛbɔ a mahyɛ wo no so,
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
ɛbɔ a mʼano fafa hyɛeɛ na mʼano kaaeɛ ɛberɛ a na mewɔ ɔhaw mu no.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Mede mmoa a wɔadɔ sradeɛ bɛbɔ afɔdeɛ ama wo nnwennini ayɛyɛdeɛ; mede anantwinini ne mpapo bɛbɔ afɔdeɛ.
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Mommra mmɛtie, mo a mosuro Onyankopɔn nyinaa; momma menka deɛ wayɛ ama me nkyerɛ mo.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Mede mʼano su frɛɛ no; na me tɛkrɛma yii no ayɛ.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Sɛ mede bɔne hyɛɛ mʼakomam a, anka Awurade antie me.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Nanso, nokorɛm, Onyankopɔn atie me, wate me mpaeɛbɔ.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Nhyira nka Onyankopɔn, a wampo me mpaeɛbɔ na wanyi nʼadɔeɛ amfiri me so. Wɔde ma dwomkyerɛfoɔ. Wɔde sankuo na ɛtoeɛ.
