Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
För sångmästaren; en sång, en psalm. Höjen jubel till Gud, alla länder;
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
lovsjungen hans namns ära, given honom ära och pris.
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Sägen till Gud: Huru underbara äro icke dina gärningar! För din stora makts skull visa dina fiender dig underdånighet.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Alla länder skola tillbedja och lovsjunga dig; de skola lovsjunga ditt namn. (Sela)
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Kommen och sen vad Gud har gjort; underbara äro hans gärningar mot människors barn.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Han förvandlade havet till torrt land; till fots gingo de genom floden; då gladdes vi över honom.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Genom sin makt råder han evinnerligen, hans ögon giva akt på hedningarna; de gensträviga må icke förhäva sig. (Sela)
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Prisen, I folk, vår Gud, och låten hans lov ljuda högt;
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
ty han har beskärt liv åt vår själ och har icke låtit vår fot vackla.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Ty väl prövade de oss, o Gud, du luttrade oss, såsom silver luttras;
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
du förde oss in i fängelse, du lade en tung börda på vår rygg;
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
du lät människor fara fram över vårt huvud, vi måste gå genom eld och vatten. Men du har fört oss ut och vederkvickt oss.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Så kommer jag då till ditt hus med brännoffer, jag vill infria mina löften till dig,
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
dem till vilka mina låppar öppnade sig, och som min mun uttalade i min nöd.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Brännoffer av feta får vill jag frambära åt dig, med offerånga av vädurar; jag vill offra både tjurar och bockar. (Sela)
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Kommen och hören, så vill jag förtälja för eder, I alla som frukten Gud, vad han har gjort mot min själ.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Till honom ropade jag med min mun, och lovsång var redan på min tunga.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Om jag hade förehaft något orätt i mitt hjärta, så skulle Herren icke höra mig.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Men Gud har hört mig, han har aktat på mitt bönerop.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Lovad vare Gud, som icke har förkastat min bön eller vänt ifrån mig sin nåd!
