Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
En Psalmvisa, till att föresjunga. Fröjdens Gudi, all land.
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Lofsjunger, till att ära hans Namn; priser honom härliga.
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Säger till Gud: Huru underliga äro dina gerningar! Dinom fiendom skall fela för dine stora magt.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
All land tillbedje dig, och lofsjunge dig; lofsjunge dino Namne. (Sela)
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Kommer och ser uppå Guds verk; den så underlig är i sina gerningar, ibland menniskors barn.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Han förvandlar hafvet uti det torra, så att man till fot öfver vattnet går. Dess fröjde vi oss i honom.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Han är rådandes med sine kraft evinnerliga; hans ögon skåda på folken. De affällige skola icke kunna upphäfva sig. (Sela)
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Lofver, I folk, vår Gud; låter hans lof vidt hördt varda;
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
Den våra själ vid lif behåller, och låter våra fötter icke slinta.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Ty, Gud, du hafver försökt oss, och pröfvat oss, såsom silfver pröfvadt varder.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Du hafver fört oss uti häktelse; du hafver lagt en tunga på våra länder.
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
Du hafver låtit komma menniskor öfver vårt hufvud. Vi äre komne i eld och i vatten; men du hafver utfört oss, och vederqvickt oss.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Derföre vill jag med bränneoffer gå in uti ditt hus, och betala dig mina löften;
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
Såsom jag mina läppar upplåtit hafver, och min mun talat hafver, i mine nöd.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Jag vill göra dig fet bränneoffer af brändom vädrom; jag vill offra oxar och bockar. (Sela)
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Kommer hit, hörer till, alle I som Gud frukten; jag vill förtälja, hvad han mine själ gjort hafver.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Till honom ropade jag med min mun, och prisade honom med mine tungo.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Om jag något orätt förehade i mitt hjerta, så, vorde Herren mig ej hörandes.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Derföre hörer mig Gud, och aktar uppå min bön.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Lofvad vare Gud, den mina bön icke förkastar, eller vänder sina godhet ifrå mig.
