Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Al Músico principal: Cántico: Salmo. ACLAMAD á Dios con alegría, toda la tierra:
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Cantad la gloria de su nombre: poned gloria [en] su alabanza.
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Decid á Dios: ¡Cuán terribles tus obras! Por lo grande de tu fortaleza te mentirán tus enemigos.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Toda la tierra te adorará, y cantará á ti; cantarán á tu nombre. (Selah)
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Venid, y ved las obras de Dios, terrible en hechos sobre los hijos de los hombres.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Volvió la mar en seco; por el río pasaron á pie; allí en él nos alegramos.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
El se enseñorea con su fortaleza para siempre: sus ojos atalayan sobre las gentes: los rebeldes no serán ensalzados. (Selah)
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Bendecid, pueblos, á nuestro Dios, y haced oir la voz de su alabanza.
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
El [es el] que puso nuestra alma en vida, y no permitió que nuestros pies resbalasen.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Porque tú nos probaste, oh Dios: ensayástenos como se afina la plata.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Nos metiste en la red; pusiste apretura en nuestros lomos.
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
Hombres hiciste subir sobre nuestra cabeza; entramos en fuego y en aguas, y sacástenos á hartura.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Entraré en tu casa con holocaustos: te pagaré mis votos,
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
Que pronunciaron mis labios, y habló mi boca, cuando angustiado estaba.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Holocaustos de cebados te ofreceré, con perfume de carneros: sacrificaré bueyes y machos cabríos. (Selah)
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Venid, oid todos los que teméis á Dios, y contaré lo que ha hecho á mi alma.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
A él clamé con mi boca, y ensalzado fué con mi lengua.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Si en mi corazón hubiese yo mirado á la iniquidad, el Señor no [me] oyera.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Mas ciertamente [me] oyó Dios; antendió á la voz de mi súplica.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Bendito Dios, que no echó [de sí] mi oración, ni de mí su misericordia.
