Zsoltárok 66

1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.

Dé alabanza a Dios toda la tierra.

2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!

Cantád la gloria de su nombre: ponéd gloria en su alabanza.

3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.

Decíd a Dios: ¡Cuán terrible eres en tus obras! por la multitud de tu fortaleza se te sujetarán fingidamente todos tus enemigos.

4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)

Toda la tierra te adorará, y cantarán a ti: cantarán a tu nombre. (Selah)

5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.

Veníd, y ved las obras de Dios: terrible en hechos sobre los hijos de los hombres.

6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.

Volvió la mar en seco: por el río pasaron a pie; allí nos alegramos en él.

7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)

El se enseñorea con su fortaleza para siempre: sus ojos atalayan sobre las naciones: los rebeldes no serán ellos ensalzados. (Selah)

8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.

Bendecíd pueblos a nuestro Dios: y hacéd oír la voz de su loor.

9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.

El que puso nuestra alma en vida: y no permitió que resbalasen nuestros pies.

10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.

Porque tú nos probaste, o! Dios: afinástenos, como se afina la plata.

11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.

Metístenos en la red: pusiste apretura en nuestros lomos.

12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.

Hiciste subir varón sobre nuestra cabeza: entrámos en fuego y en aguas; y sacástenos a hartura.

13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,

Entraré pues en tu casa con holocaustos: y pagarte he mis votos,

14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.

Que pronunciaron mis labios, y habló mi boca, cuando estaba angustiado.

15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)

Holocaustos de engordados te ofreceré, con perfume de carneros: sacrificaré bueyes y machos de cabrío. (Selah)

16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!

Veníd, oíd todos los que teméis a Dios: y contaré lo que ha hecho a mi alma.

17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.

A él hablé en alta voz: y fue ensalzado con mi lengua.

18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

Si yo viera iniquidad en mi corazón, no oyera el Señor.

19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.

Ciertamente oyó Dios: escuchó a la voz de mi oración.

20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.

Bendito Dios, que no apartó mi oración, y su misericordia de mí.