< Zsoltárok 66 >
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Cântico e salmo para o regente: Gritai de alegria a Deus toda a terra.
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Cantai a glória do nome dele; reconhecei a glória de seu louvor.
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Dizei a Deus: Tu [és] temível [em] tuas obras; pela grandeza de tua força os teus inimigos se sujeitarão a ti.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Toda a terra te adorará, e cantará a ti; cantarão ao teu nome. (Selá)
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Vinde, e vede os atos de Deus; a obra dele é temível aos filhos dos homens.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Ele fez o mar ficar seco, passaram o rio a pé; ali nos alegramos nele.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Ele governa com seu poder para sempre; seus olhos vigiam as nações; não se exaltem os rebeldes. (Selá)
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Vós povos, bendizei a nosso Deus, e fazei ouvir a voz do louvor a ele,
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
Que conserva nossas almas em vida, e não permite que nossos pés se abalem.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Porque tu, Deus, tem nos provado; tu nos refinas como se refina a prata.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Tu nos levaste a uma rede; prendeste-nos em nossas cinturas.
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
Fizeste um homem cavalgar sobre nossas cabeças; passamos pelo fogo e pela água, porém tu nos tiraste para um [lugar] confortável.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Entrarei em tua casa com holocaustos; pagarei a ti os meus votos,
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
Que meus lábios pronunciaram, e minha boca falou, quando eu estava angustiado.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Eu te oferecerei holocaustos de animais gordos, com incenso de carneiros; prepararei bois com bodes. (Selá)
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Vinde, ouvi, todos vós que temeis a Deus, e eu contarei o que ele fez à minha alma.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Clamei a ele com minha boca, e ele foi exaltado pela minha língua.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Se eu tivesse dado valor para a maldade em meu coração, o Senhor não teria [me] ouvido.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Mas certamente Deus [me] ouviu; ele prestou atenção à voz de minha oração.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Bendito seja Deus, que não ignorou minha oração, nem sua bondade [se desviou] de mim.