Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
In finem. Canticum psalmi resurrectionis. [Jubilate Deo, omnis terra;
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
psalmum dicite nomini ejus; date gloriam laudi ejus.
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Dicite Deo: Quam terribilia sunt opera tua, Domine! in multitudine virtutis tuæ mentientur tibi inimici tui.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Omnis terra adoret te, et psallat tibi; psalmum dicat nomini tuo.
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Venite, et videte opera Dei: terribilis in consiliis super filios hominum.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Qui convertit mare in aridam; in flumine pertransibunt pede: ibi lætabimur in ipso.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Qui dominatur in virtute sua in æternum; oculi ejus super gentes respiciunt: qui exasperant non exaltentur in semetipsis.
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Benedicite, gentes, Deum nostrum, et auditam facite vocem laudis ejus:
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
qui posuit animam meam ad vitam, et non dedit in commotionem pedes meos.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Quoniam probasti nos, Deus; igne nos examinasti, sicut examinatur argentum.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Induxisti nos in laqueum; posuisti tribulationes in dorso nostro;
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
imposuisti homines super capita nostra. Transivimus per ignem et aquam, et eduxisti nos in refrigerium.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Introibo in domum tuam in holocaustis; reddam tibi vota mea
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
quæ distinxerunt labia mea: et locutum est os meum in tribulatione mea.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Holocausta medullata offeram tibi, cum incenso arietum; offeram tibi boves cum hircis.
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Venite, audite, et narrabo, omnes qui timetis Deum, quanta fecit animæ meæ.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Ad ipsum ore meo clamavi, et exaltavi sub lingua mea.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Iniquitatem si aspexi in corde meo, non exaudiet Dominus.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Propterea exaudivit Deus, et attendit voci deprecationis meæ.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Benedictus Deus, qui non amovit orationem meam, et misericordiam suam a me.]
