< Zsoltárok 66 >
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Maka ama mopafima nemaniza vahe'mota, ranke huta zagamera huta Anumzamofona agi'a ahentesga hiho!
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Anumzana Agri agimofo hihamu hanave'agura zagamera huta agi'a ahentesga hiho. Zgame huta Agri hihamu masazama'agura erinte ama hiho!
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Anumzamofonkura, kavukva zamo'a knare zantfa huno mareri agatere'ne hiho. Ha' vahekamo'za Kagri hihamu hankavegura koro hu'za zamavufaga eri anaki'za Kagritega neaze.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Maka ama mopafima me'nea zantamimo'za monora hunegante'za, zagamera hu'za kagia ahentsga hugahaze. Zgamera hu'za rankagia ahentesga hugahaze.
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Eta tagri Anumzamo'ma hu'nea zana eme keho. Agra knarezantfa huno mareri agatere'nea avu'avaza, maka vahe'mofontera eri fore hu'ne.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Hagerina eripapa hugantigama huno kana erifore hige'za, Agri vahe'mo'za hagege mopafi rugitagi'za kantukaziga vu'naze. Hanki Agriku musena hanune.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Agra kinia mani'neno tusi'a hihamu'areti kegava huvava hugahie. Agra kokankoka vahera maka kna avua anteno nezmageanki, ke ontahi vahe'mo'za hara reonteho.
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Maka ama mopafi vahe'mota Anumzamofona husga hunteho. Ranke huta agia ahentesga nehinke'za vahe'mo'za antahiho.
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
Tagrama fri'zankura kegava huneranteno, tatregeta regaririta trakara nosune.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Anumzantimoka rerahenka knazana neraminka, silvama tevefi kreno eri agru hiaza hunka tazeri agru hane.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Kagra kuko atrenka tazeritenka, tagumpina tusi'a knaza eri kofirantane.
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
Ana nehunka tatrankeno tasenia refrage mafrage hu'za karisia eri'za vano hu'naze. Tevefine timpinena ufre'nonanagi, ete Kagra tavrenka anketa maka'zama ampore'nea mopafi one.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Nagra tevefi kre fanane hu ofa mono nonka'afi eme hugantegahue. Nagrama huvempama hu'noa zantera ofa hugahue.
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
Nagra ra hazenkefi mani'nena, huvempa hu'noe.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
E'ina agafare tevefima kre fanene hu ofa Kagritega hugahue. Nagra so'ema hu'nenia agonknaza ohari ve sipisipi afu kresramna vanugeno knare mna nevina, Nagra ve bulimakao afu'ene meme afu'enena Kagritega kresrama vanugeno, knare mna marerigahie.
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Anumzamofoma koro'ma hunentaza vahe'mota, eta eme nentahinke'na Anumzamo'ma hunante'nea zana tamasmi'neno.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Nazama hinogura Agritega krafa nehu'na, nanekema hufina agi'a erisga huvava nehue.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Nagrama kumini'ama huama'ma osuresina, Ra Anumzamo'a nunamunkeni'a ontahisine.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Hianagi Anumzamo'a nunamuni'a nentahie. Nunamunkeni'a agesa anteno nentahie.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Anumzamo'a ra agi erisie. Agra nunamuni'a antahi amnea nosuno vaga ore avesizama'a nagritetira eri notre.