Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Cantico di salmo, [dato] al Capo de' Musici DATE voci di allegrezza a Dio, [Voi] tutti [gli abitanti del]la terra;
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Salmeggiate la gloria del suo Nome; Rendete la sua lode gloriosa.
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Dite a Dio: O quanto [son] tremende le tue opere! Per la grandezza della tua forza, i tuoi nemici ti s'infingono.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Tutta la terra ti adora, e ti salmeggia; Salmeggia il tuo Nome. (Sela)
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Venite, e vedete i fatti di Dio; [Egli è] tremendo [in] opere, sopra i figliuoli degli uomini.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Egli convertì [già] il mare in asciutto; [Il suo popolo] passò il fiume a piè; Quivi noi ci rallegrammo in lui.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Egli, colla sua potenza, signoreggia in eterno; I suoi occhi riguardano le genti; I ribelli non s'innalzeranno. (Sela)
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
[Voi] popoli, benedite il nostro Dio; E fate risonare il suono della sua lode.
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
[Egli è quel] che ha rimessa in vita l'anima nostra; E non ha permesso che i nostri piedi cadessero.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Perciocchè, o Dio, tu ci hai provati; Tu ci hai posti al cimento, come si pone l'argento.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Tu ci avevi fatti entrar nella rete; Tu avevi posto uno strettoio a' nostri lombi.
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
Tu avevi fatto cavalcar gli uomini in sul nostro capo; Eravamo entrati nel fuoco e nell'acqua; Ma tu ci hai tratti fuori in [luogo di] refrigerio.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Io entrerò nella tua Casa con olocausti; Io ti pagherò i miei voti;
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
I quali le mie labbra han proferiti, E la mia bocca ha pronunziati, mentre io era distretto.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Io ti offerirò olocausti di [bestie] grasse, Con profumo di montoni; Io sacrificherò buoi e becchi. (Sela)
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Venite, [voi] tutti che temete Iddio, [ed] udite; Io [vi] racconterò quello ch'egli ha fatto all'anima mia.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Io gridai a lui colla mia bocca, Ed egli fu esaltato sotto la mia lingua.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Se io avessi mirato ad alcuna iniquità nel mio cuore, Il Signore non [mi] avrebbe ascoltato;
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Ma certo Iddio mi ha ascoltato, Egli ha atteso alla voce della mia orazione.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Benedetto [sia] Iddio Che non ha rigettata la mia orazione, Nè [ritratta] da me la sua benignità.
