Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Allur heimurinn gleðjist með Guði!
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Lofið nafn hans, það er undursamlegt! Segið öllum frá máttarverkum hans!
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Guð, hversu undursamleg eru verk þín! Máttur þinn er stórkostlegur! Ekki er að furða þótt óvinir þínir smjaðri fyrir þér.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Lofaður sért þú um víða veröld!
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Komið og sjáið máttarverk Guðs! Mikil eru þau undur sem fólk hans fær að sjá og reyna.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Hann opnaði þeim veg í gegnum hafið! Þar gengu þeir yfir þurrum fótum. Hvílík gleði og fögnuður ríkti þann dag!
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Drottinn mun ríkja að eilífu vegna máttar síns. Hann virðir vandlega fyrir sér mennina. Engir uppreisnarmenn þora að láta á sér bæra.
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Sérhver maður lofi Drottin og vegsami nafn hans.
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
Hann gaf okkur lífið og hann verndar frá hrösun.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Þú, ó Guð, hreinsaðir okkur í eldi eins og silfur er hreinsað.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Þú hefur fjötrað okkur og lokað inni og lagt á okkur byrðar.
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
Þú lést hersveitir troða okkur fótum og við urðum að fara gegnum eld og vatn, en að lokum leiddir þú okkur út og inn í yndislegt land.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Nú kem ég í helgidóm þinn, fórna og efni þannig heit mitt.
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
Manstu, þegar ég var í nauðum staddur, þá gaf ég þér heit?
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Nú ber ég fram fórn mína: Hrúta, naut og kiðling. Megi reykurinn af fórnum þessum stíga upp til þín.
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Komið og hlustið, þið sem óttist Drottin, og ég skal segja ykkur hvað hann hefur gert fyrir mig!:
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Ég hrópaði til hans um hjálp, – og víst bjó lofgjörðin undir!
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
En fyrst játaði ég synd mína, annars hefði ég ekki fengið svar.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
En hann heyrði bæn mína og hlustaði, gaf gaum að því sem ég sagði.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Lof sé Guði! Hann vísaði ekki bæn minni á bug né tók miskunn sína frá mér.
