Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
