Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Es juble zu Gott die ganze Erde.
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Singt Psalmen der Herrlichkeit Seines Namens, machet Sein Lob zur Herrlichkeit.
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Sprechet zu Gott: Wie furchtbar sind Deine Taten! Dir huldigen Deine Feinde ob Deiner vielen Stärke.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Alles Land bete Dich an, und singe Dir Psalmen, Deinem Namen singen sie Psalmen! (Selah)
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Kommet her und sehet die Werke Gottes! Furchtbar ist Sein Tun an den Söhnen des Menschen.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Das Meer hat Er ins Trockene verwandelt; zu Fuß zogen sie hinüber durch den Fluß. Da sind wir fröhlich in Ihm.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Ewiglich herrscht Er in Seiner Macht. Sein Auge erspäht die Völkerschaften. Nicht mögen die Aufrührer sich erhöhen. (Selah)
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Segnet unseren Gott, ihr Völker, und laßt hören die Stimme Seines Lobes.
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
Der unsere Seele setzt unter die Lebendigen, und unseren Fuß nicht wanken läßt.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Denn Du hast uns geprüft, Gott, uns geläutert, wie man Silber läutert.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Ins Garn hast Du uns gebracht, hast Trübsal gelegt auf unsere Lenden.
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
Du ließest den Menschen reiten über unser Haupt, wir kamen ins Feuer und ins Wasser; doch hast Du uns herausgeführt ins Weite.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Ich will mit Brandopfern in Dein Haus kommen, will meine Gelübde Dir bezahlen,
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
Was meine Lippen ausgesprochen, und mein Mund geredet hat in meiner Drangsal.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Ich will Dir markige Brandopfer aufopfern, mit der Widder Räuchwerk, will Rinder Dir samt Böcken darbringen. (Selah)
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Kommt, höret alle, die ihr Gott fürchtet, und ich erzähle euch, was Er an meiner Seele getan hat.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Mit meinem Munde rief ich zu Ihm, und Erhöhung ist unter meiner Zunge.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Hätte auf Unrecht ich gesehen in meinem Herzen, nicht hätte der Herr gehört.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Allein Gott hörte, Er horchte auf meines Gebetes Stimme.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Gesegnet sei Gott, Der mein Gebet nicht wegnahm, noch Seine Barmherzigkeit von mir.
