Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Ein Psalmlied, vorzusingen. Jauchzet Gott, alle Lande!
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Lobsinget zu Ehren seinem Namen; rühmet ihn herrlich!
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Sprechet zu Gott: “Wie wunderbar sind deine Werke! es wird deinen Feinden fehlen vor deiner großen Macht.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Alles Land bete dich an und lobsinge dir, lobsinge deinem Namen.” (Sela)
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Kommet her und sehet an die Werke Gottes, der so wunderbar ist in seinem Tun unter den Menschenkindern.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Er verwandelt das Meer ins Trockene, daß man zu Fuß über das Wasser ging; dort freuten wir uns sein.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Er herrscht mit seiner Gewalt ewiglich; seine Augen schauen auf die Völker. Die Abtrünnigen werden sich nicht erhöhen können. (Sela)
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Lobet, ihr Völker, unsern Gott; lasset seinen Ruhm weit erschallen,
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
der unsre Seelen im Leben erhält und läßt unsre Füße nicht gleiten.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Denn, Gott, du hast uns versucht und geläutert wie das Silber geläutert wird;
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
du hast uns lassen in den Turm werfen; du hast auf unsere Lenden eine Last gelegt;
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
du hast Menschen lassen über unser Haupt fahren; wir sind in Feuer und Wasser gekommen: aber du hast uns ausgeführt und erquickt.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Darum will ich mit Brandopfern gehen in dein Haus und dir meine Gelübde bezahlen,
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
wie ich meine Lippen habe aufgetan und mein Mund geredet hat in meiner Not.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Ich will dir Brandopfer bringen von feisten Schafen samt dem Rauch von Widdern; ich will opfern Rinder mit Böcken. (Sela)
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Kommet her, höret zu alle, die ihr Gott fürchtet; ich will erzählen, was er an meiner Seele getan hat.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Zu ihm rief ich mit meinem Munde, und pries ihn mit meiner Zunge.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Wo ich Unrechtes vorhätte in meinem Herzen, so würde der Herr nicht hören;
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
aber Gott hat mich erhört und gemerkt auf mein Flehen.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Gelobt sei Gott, der mein Gebet nicht verwirft noch seine Güte von mir wendet.
