Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Dem Musikmeister. Ein Lied. Ein Psalm. Jauchzet Gott, alle Lande!
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Singt von der Herrlichkeit seines Namens, macht seinen Lobpreis herrlich.
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Sprecht zu Gott: “Wie furchtbar ist dein Thun! Ob der Größe deiner Macht heucheln dir deine Feinde.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Alle Lande müssen sich vor dir niederwerfen und dir lobsingen, von deinem Namen lobsingen.” (Sela)
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Geht hin und seht die Thaten Gottes, der furchtbar ist mit seinem Thun über den Menschenkindern.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Er verwandelte das Meer in trockenes Land, zu Fuße gingen sie im Strom hinüber: daselbst freuten wir uns über ihn!
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Er herrscht in Ewigkeit durch seine Stärke; seine Augen spähen auf die Völker: die Widerspenstigen dürfen sich nicht erheben. (Sela)
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Preist, ihr Völker, unsern Gott und laßt seinen Ruhm laut erschallen,
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
der unserer Seele Leben verlieh und unsern Fuß nicht wanken ließ!
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Denn du hast uns geprüft, o Gott, hast uns geläutert, wie man Silber läutert,
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
hast uns ins Netz gebracht, hast drückende Last auf unsere Hüften gelegt.
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
Du hast Menschen über unser Haupt dahinfahren lassen, ins Feuer und ins Wasser sind wir gekommen, aber du hast uns herausgeführt ins Weite.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Ich will mit Brandopfern zu deinem Tempel kommen, will dir meine Gelübde bezahlen,
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
zu denen sich meine Lippen aufgethan, und die mein Mund in meiner Not geredet hat.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Brandopfer von fetten Schafen will ich dir darbringen samt dem Opferduft von Widdern, will Rinder samt Böcken opfern. (Sela)
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Kommt, hört zu, ihr Gottesfürchtigen alle, daß ich erzähle, was er meiner Seele gethan hat!
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Zu ihm rief ich mit meinem Munde, und Lobpreis war auf meiner Zunge.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Hätte ich Frevel vorgehabt in meinem Sinne, so würde mich der Herr nicht hören.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Aber Gott hat gehört, hat auf mein lautes Beten geachtet.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Gepriesen sei Gott, der mein Gebet nicht abwies und mir seine Gnade nicht entzog.
