Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Dem Vorsänger. Ein Lied, ein Psalm. Jauchzet Gott, ganze Erde!
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Besinget die Herrlichkeit seines Namens, machet herrlich sein Lob!
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Sprechet zu Gott: Wie furchtbar sind deine Werke! Wegen der Größe deiner Stärke unterwerfen sich dir deine Feinde mit Schmeichelei.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Die ganze Erde wird dich anbeten und dir Psalmen singen; sie wird besingen deinen Namen. (Sela)
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Kommet und sehet die Großtaten Gottes; furchtbar ist er in seinem Tun gegen die Menschenkinder.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Er wandelte das Meer in trockenes Land, sie gingen zu Fuß durch den Strom; da freuten wir uns in ihm.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Er herrscht durch seine Macht auf ewig; seine Augen beobachten die Nationen. Daß sich nicht erheben die Widerspenstigen! (Sela)
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Preiset, ihr Völker, unseren Gott, und lasset hören die Stimme seines Lobes;
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
der unsere Seele am Leben erhalten und nicht zugelassen hat, daß unsere Füße wankten!
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Denn du hast uns geprüft, o Gott, du hast uns geläutert, wie man Silber läutert.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Du hast uns ins Netz gebracht, hast eine drückende Last auf unsere Lenden gelegt.
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
Du hast Menschen reiten lassen auf unserem Haupte; wir sind ins Feuer und ins Wasser gekommen, aber du hast uns herausgeführt zu überströmender Erquickung.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Ich will eingehen in dein Haus mit Brandopfern, will dir bezahlen meine Gelübde,
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
wozu sich weit aufgetan meine Lippen, und die mein Mund ausgesprochen hat in meiner Bedrängnis.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Brandopfer von Mastvieh will ich dir opfern samt Räucherwerk von Widdern; Rinder samt Böcken will ich opfern. (Sela)
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Kommet, höret zu, alle, die ihr Gott fürchtet, und ich will erzählen, was er an meiner Seele getan hat.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Zu ihm rief ich mit meinem Munde, und seine Erhebung war unter meiner Zunge.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Wenn ich es in meinem Herzen auf Frevel abgesehen hätte, so würde der Herr nicht gehört haben.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Doch Gott hat gehört, er hat gemerkt auf die Stimme meines Gebets.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Gepriesen sei Gott, der nicht abgewiesen hat mein Gebet, noch von mir abgewandt seine Güte!
