Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Til Sangmesteren. En Sang. En Salme. Bryd ud i Jubel for Gud, al Jorden,
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
lovsyng hans Navns Ære, syng ham en herlig Lovsang,
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
sig til Gud: »Hvor forfærdelige er dine Gerninger! For din vældige Styrkes Skyld logrer Fjenderne for dig,
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
al Jorden tilbeder dig, de lovsynger dig, lovsynger dit Navn.« (Sela)
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Kom hid og se, hvad Gud har gjort, i sit Virke en Rædsel for Menneskenes Børn.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Han forvandlede Hav til Land, de vandred til Fods over Strømmen; lad os fryde os højlig i ham.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Han hersker med Vælde for evigt, paa Folkene vogter hans Øjne, ej kan genstridige gøre sig store. (Sela)
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
I Folkeslag, lov vor Gud, lad lyde hans Lovsangs Toner,
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
han, som har holdt vor Sjæl i Live og ej lod vor Fod glide ud!
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Thi du ransaged os, o Gud, rensede os, som man renser Sølv;
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
i Fængsel bragte du os, lagde Tynge paa vore Lænder,
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
lod Mennesker skride hen over vort Hoved, vi kom gennem Ild og Vand; men du førte os ud og bragte os Lindring!
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Med Brændofre vil jeg gaa ind i dit Hus og indfri dig mine Løfter,
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
dem, mine Læber fremførte, min Mund udtalte i Nøden.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Jeg bringer dig Ofre af Fedekvæg sammen med Vædres Offerduft, jeg ofrer Okser tillige med Bukke. (Sela)
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Kom og hør og lad mig fortælle jer alle, som frygter Gud, hvad han har gjort for min Sjæl!
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Jeg raabte til ham med min Mund og priste ham med min Tunge.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Havde jeg tænkt paa ondt i mit Hjerte, da havde Herren ej hørt;
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
visselig, Gud har hørt, han lytted til min bedende Røst.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Lovet være Gud, som ikke har afvist min Bøn eller taget sin Miskundhed fra mig!
