< Zsoltárok 66 >

1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Til Sangmesteren; en Psalmesang. Raaber med Glæde for Gud al Jorden!
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Synger Psalmer til hans Navns Ære; giver ham Ære til hans Pris.
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Siger til Gud: Hvor forfærdelige ere dine Gerninger! for din store Magts Skyld skulle dine Fjender smigre for dig.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Al Jorden skal tilbede dig og lovsynge dig; de skulle lovsynge dit Navn. (Sela)
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Gaar hen og ser Guds Værk; han er forfærdelig i Gerning imod Menneskens Børn.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Han omvendte Havet til det tørre, de gik til Fods over Floden; der glædede vi os i ham.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Han hersker med sin Magt evindelig, hans Øjne vare paa Hedningerne; de genstridige ophøje sig ikke. (Sela)
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
I Folkefærd! lover vor Gud og lader Røsten høres til hans Pris!
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
Han holder vor Sjæl i Live og lader ikke vor Fod snuble.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Thi du har prøvet os, o Gud! du har lutret os, ligesom Sølv bliver lutret.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Du har ført os i Garnet, du lagde et Tryk paa vore Lænder.
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
Du lod Mennesker fare over vort Hoved; vi ere komne i Ild og i Vand, men du udførte os til at vederkvæges.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Jeg vil gaa ind i dit Hus med Brændofre, jeg vil betale dig mine Løfter,
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
dem, som mine Læber oplode sig med, og min Mund talte, da jeg var i Angest.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Jeg vil ofre dig Brændoffer af fedt Kvæg og Duften af Vædre; jeg vil tillave Øksne og Bukke. (Sela)
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Kommer hid, hører til, alle 1, som frygte Gud, saa vil jeg fortælle, hvad han har gjort ved min Sjæl.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Til ham raabte jeg med min Mund, og hans Pris kom paa min Tunge.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Dersom jeg havde set Uret i mit Hjerte, da vilde Herren ikke have hørt mig.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Dog har Gud hørt; han gav Agt paa min Bøns Røst.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Lovet være Gud, som ikke forskød min Bøn eller vendte sin Miskundhed fra mig!

< Zsoltárok 66 >