Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Přednímu z kantorů, píseň žalmu. Plésej Bohu všecka země.
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Zpívejte žalmy k slávě jména jeho, ohlašujte slávu a chválu jeho.
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Rcete Bohu: Jak hrozný jsi v skutcích svých! Pro velikost síly tvé lháti budou tobě nepřátelé tvoji.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Všecka země skláněti se tobě a prozpěvovati bude, žalmy zpívati bude jménu tvému. (Sélah)
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Poďte a vizte skutky Boží, jak hrozný jest v správě při synech lidských.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Obrátil moře v suchost, řeku přešli nohou po suše, tuť jsme se veselili v něm.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Panuje v síle své nade vším světem, oči jeho spatřují národy, zpurní nebudou míti zniku. (Sélah)
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Dobrořečte národové Bohu našemu, a ohlašujte hlas chvály jeho.
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
Zachoval při životu duši naši, aniž dopustil, aby se poklesla noha naše.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Nebo jsi nás zpruboval, ó Bože, přečistil jsi nás, tak jako přečištěno bývá stříbro.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Uvedl jsi nás byl do leči, krutě jsi bedra naše ssoužil,
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
Vsadils člověka na hlavu naši, vešli jsme byli do ohně i do vody, a však jsi nás vyvedl do rozvlažení.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
A protož vejdu do domu tvého s zápalnými obětmi, a plniti tobě budu sliby své,
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
Kteréž vyřkli rtové moji, a vynesla ústa má, když jsem byl v ssoužení.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Zápaly tučných beranů obětovati budu tobě s kaděním, volů i kozlů nastrojím tobě. (Sélah)
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Poďte, slyšte, a vypravovati budu, kteříž se koli bojíte Boha, co jest učinil duši mé.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Ústy svými k němu jsem volal, a vyvyšoval jsem ho jazykem svým.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Bychť byl patřil k nepravosti srdcem svým, nebyl by vyslyšel Pán.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Ale vyslyšelť Bůh, a pozoroval hlasu modlitby mé.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Požehnaný Bůh, kterýž neodstrčil modlitby mé, a milosrdenství svého ode mne neodjal.
